Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 életet éltek, akik nem ismerték az egyke-rendszert, s az óvszereket - a múlt év ezt mind meghozta. [Egy] innen elköltözött, jelenleg pesti kofa minden héten jön, s azon a címen, hogy összevesz min­denféle élelmiszert, az asszonyoknak ajánlotta s eladta óvszereit. Mikor ezt tudomásomra hozták, fi­gyeltetni kezdtem a kofát. A bába mind erősebben jelezte, sőt már nyíltan beszéltek, névszerint ne­veztek nőket, kik tényleg betegek voltak (mind „meghűlt”, s attól kapták a vérfolyást...), mert tiltott műtétet végeztek. Egyik asszony tanította a másikat. Drága pénzen szereztek be óvszereket, s ittak fo­lyadékokat. Nyíltan ellenük fellépni nem lehetett. Midőn ez mindinkább terjedt, erről egy szt. beszé­det tartottam, rámutatván hányán fizettek már rá, kik könnyedén játszanak egészségükkel, s rámutat­tam a bűn nagyságára. Eredmény volt, hogy karácsonykor a fiatal asszonyok nemigen mertek gyónni jönni, csak idősebb nők gyóntak. Kiváncsi vagyok a húsvéti időszakra, mert most a missio alatt mind meggyóntak. Én attól félek, hogy ez nagyon el fog terjedni, mert a szülésnél már észre lehet venni. Ami a fiatalságot illeti, a múlt év nem hozott újat. Évenként 3-4 törvénytelen gyermek. A nagy szegénység folytán szolgálni mennek, legtöbbje Bpestre, de a közeli falvakba is, leginkább Zámolyra. Azon leányok s legények, kik Bpesten szolgálnak sok pesti erkölcstelenséget tanulnak, s nem egy bu­kik. A bukásba, ha falubeli legényről van szó, a szülők hallgatagon beleegyeznek, gondolván ily mó­don leányaiknak férjet szerezni. Sajnos múlt évben két leány szintén tiltott úton szabadult meg bűnös életének gyümölcsétől, az egyik hosszabb ideig kórházban feküdt. Kik itthon vannak, eléggé tisztességesen viselkednek. Kik Zámolyra mennek, református erkölcsö­ket sajátítanak cl. Ezek büszkék, leginkább 17-18 évesek. Ezekkel nehezebb bánni, mert míg a pes­tiek, ha hazajönnek húsvéti kötelezettségüknek mind eleget tesznek, emezek leginkább templomke­rülők lesznek. Múlt évben négy legényke volt s egy leány. Múlt évben sikerült egy-kettőt református helyről elhozni, de nehezen ment, miután a reformátusok eléggé jól fizetnek. Agyasságban nem él senki. Erkölcsi tekintetben nagyon szívesen engednek. Legveszedelmesebb idő, mikor táncmulatság van, akkor teljesen átengedik magukat szenvedélyeiknek. Ilyenkor nyomatékosan szoktam a szülőket fi­gyelmeztetni. Egyet meg kell említenem, hogy vezekelni nem szoktak. Az 1924. év bizonyos tekintetben visszaesést jelentett, bár a lakosság 80%-a szentségekhez járult, a templom látogatása példás, s a szt. beszédet is szívesen hallgatták. Az iskolás gyermekek jók, hisz ezekre fektettem múlt évben is a fő súlyt. Új nemzedék, új erköl­csök. Ezekben iparkodtam híveim lelkiéletét hűen visszaadni. Van sok jó tulajdonság, de az év folyamán szerzett tapasztalatok fokozottabb éberségre késztetnek, különösen, hogy az egyke-rendszer ne hono­sodjon meg. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úrnak, Kegyelmes Atyámnak felszentelt jobbját csókolva legmélyebb fiúi hódolattal. Gánt, 1925. febr. 2. Lisznyay Ferenc plébános 186 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.

Next

/
Thumbnails
Contents