Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 71b. Gánt, 1924. Lisznyay Ferenc plébános missziós jelentése, 1925. február 4. 7/1925. A gánti r. k. plébánia hivataltól. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Mély tisztelettel bátorkodom plébániám területén végbement szt. missio eredményeiről jelentést tenni: A missio kezdődött jan. 24[-én], s végződött 29-én, tartotta R Bakacs Lőrinc O.R Szt. beszédei és egész fáradsága eredményesek voltak. Az összes híveim szt. gyónáshoz s szt. áldozáshoz járultak, kivéve 7 férfi, 2 legény s 2 asszony. Nagyon lélekre emelő volt a szt. missziót bezáró szentséges körmenet, melyben részt vett a szomszédos Merán grófi pár is. A szt. misszió nagyon sikerültnek mondható. A Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóságnak Gánt, 1925. febr. 4. mély tisztelettel, Lisznyay Ferenc plébános 72. Gánt, 1925. Lisznyay Ferenc plébános jelentése, 1926. január 12. Lelkipásztori jelentés az 1925. évről Új esztendő, új munka, új erő, fokozottabb kitartás. Ezen jelszavakkal léptem át az új esztendő küszöbét. Előbbre jutni a tökéletesség útján, híveim lelkületét finomítani, csiszolni tűztem ki célul. Mit ér nekem, ha van egy szép kertem telve a legszebb virágokkal, a legnemesebb gyümölcsfákkal; ha nem gondozom, nem gyomlálom: tönkremegy, elpusztul. Már a múlt évben elhatároztam, hogy a lelkiélet emelésére missiot tartatok. Elhatározásom ez év január 24-28-ig valóra is vált. P Bakács Lőrincz OR szónoki képességével s az előzetes előkészítéssel a legszebb eredményt értem el. Híveim nagyon szépen járultak a szentségekhez, s 4 férfi s 3 nő kivételével mindenki meggyónt s járult az Úr asztalához. A négy férfi közül csak kettő nem volt gyónni, ezek egyáltalában a templom felé se néztek, kettő volt a gyóntatószéknél, mért nem járultak a szt. áldozáshoz, nem tudom. Szép emlékeim fűződnek ezen szt. missiohoz, hisz lélekemelő volt nézni, mint sietnek a templomba, mily ájtatossággal hallgatták a szónokot, mily bensőséggel vették magukhoz az Úr szt. testét. Megmunkált földem, talajom volt, már csak arra vigyáztam, hogy a helyzetet kihasználhassam. Hol féltem, hogy az elvetett mag tán sziklás talajba jutott, ellátogattam hozzájuk, s iparkodtam rábeszélni, hogy egye gyengeségükről tegyenek le, különösen kértem a szülőket, vigyázzanak gyermekeikre, leányaikra, hisz majdnem szégyen, hogy alig van koszorús esküvő. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 187
