Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 ot tartani, de ép[p]en a fentiek miatt nem hiszem, hogy nagy eredmény legyen. Azért választottam őt, mert egy „grade Midii”1", aki jól ismeri a svábokat és ha mást nem ér el, legalább felpiszkálja a lelkiismeretüket, és azután majd ők keresnek valahol alkalmat, hogy könnyítsenek leikükön. Mert a többi - hála Isten, a nagyobbik rész - az gyónik és áldozik missio nélkül is; de nekem ép [p]en ezek miatt a bujdosó katholikusok miatt fáj a fejem. A másik mondanivalóm, hogy milyen nagy tehertétel az én plébániám hitéletében ez a három szanatórium. Pedig az Erzsébet szanatóriumban - mióta sikerült ott állandó lelkészt tartani és kápolnát létrehozni - igen szép hitélet fejlődött a betegek között. Hiszen azok nagyobb részt az élet hajótöröttjei, akiknek az ott élő Jézus az egyetlen vigasztalásuk és reményük. Ha pap van is, azért felmegyek húsvétkor és karácsonykor gyóntatni és prédikálni. Látom egyenkint a betegek lelkét. Mit mondjak: purgatorium a földön! Szenvedés és bűnbánat az életük! De van ott 30-40 cseléd, nagyobbrészt budakeszi fiatal leány - aki odakerül, nagyobbrészt elveszett. Vérzik a szívem értük, először megöli a bűn, aztán a tuberculosis. A prostitúció melegágya. A minap jön egy szegény anya, panaszkodik legény fiára, hogy éjjeleit ott tölti többedmagával a leányok között. Persze az idegenek a pesti helyszerzőktől requirált többi ápoló és cselédlány hozza a defectust, adja a példát, az enyémek csak ennek a rossz példának áldozatai. De a kenyér, könnyű kenyér! Elbeszéltem az igazgatónak, kértem a segítségét. A legényeket egyszer-kétszer kipofoztatja, de a leányokat elbocsájtani nem tudja, mert akkor nem kap helyettük, megáll az üzem. Az az eszméje, hogy miután apáczákat nem kap, mert azok is félnek a tuber-tól"2, milyen nagy jót tehetne a szociális missiotársulat, ha állást kereső intelligensebb leányokat, hadiárvákat, özvegyeket párosával kiküldene, akik vállalnák az ápolást legalább. Ők egy-két hónap alatt kiképzik őket ápolónőknek, kapnak teljes ellátást és havi 350.000 kor. fizetést, de a borravaló kétszer-háromszor annyira is rúg. Már van ott 2-3 volt apácza, így aztán lassanként kicserélné az ápolószemélyetet - és ezeknek a vezetése és felügyelete alatt a cselédség helyzetét és erkölcseit is meg lehetne javítan. Kérem, kegyelmes urat, tegye ezt szóvá illetékes helyen, és ha ez leetséges és van rá hajlandóság, tessék engem bevonni és majd közelebbről megtárgyalom az elnöknő Öméltóságával, vagy akihez tartozik. Azt hiszem, ez is szociális missio! Ugyanilyen a helyzet az Erzsébet szanatórium depandance-ban, az ú.n. „Weisz Manfréd alapítvány” szanatóriumban is. A harmadik, az ú.n. József főherceg katonai szanatóriumból ugyan nem hallottam ilyen erkölcsrendészetbe vágó dolgokat, mert ott budakeszit nagyon keveset alkalmaznak, és katonai parancsnokság alatt lévén szigorúbb a rend. Hogy azonban milyen gyülevészhad az ott alkalmazottak tábora, mutatja az, hogy az elmúlt évben 9 polgári házasságból 6 a József szanatóriumi alkalmazottak között köttetett, ebből 3 elváltak között és 3 vegyes házasság volt. Most is van egy folyamatban: egy pesti csibész elvesz egy idevaló, de Pesten szolgáló lányt, a férfi ott szolga és ámbár már háromféle módon is iparkodom rá hatni, sőt a káplánt is felküldtem hozzá, semmikép[p] sem lehet rábírni, hogy eljöjjön a templomba esküdni. Különben hogy milyen ott a hitélet a protestáns tábornok parancsnoksága alatt, arról már nemrégiben tettem jelentést Nagyméltságodnak. Onnan került ki az a kommunista is, aki ledöntötte pár év előtt a Szt. Antal szobrot. A szomorú erkölcsi állapotok, melyek a szanatóriumokban uralkodnak, indítottak arra, hogy valamiképlp] példát adjak arra, hogy az erényei leány közbecsülésben is részesül, azért egymillió kor. erénydíjat tűztem ki a legerkölcsesbb hajadon részére. A leányt útmutatásom szerint maguk a kongreganisták választották i maguk közül, és aztán egy nagy nyilávos ünnepély keretében, melyet 111 112 111 Kb. „belevaló fickó” - német. 112 Értsd: tuberkolózistól. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL Hl. 101
