Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
Az excommunicatiora vonatkozóan megbeszélést folytattam a veszprémi theol. főiskola jogtanárával57, s megállapítottuk, hogy a megyéspüspököt szentszéki engedély nélkül letartóztató közeg excommunicatio alá esik. Püspök úrral közöltem ezt, s ő úgy határozott, hogy végleges internálása esetén megfelelő formában értesíti az excommunicatioról a főispánt. 1945. február 22. Csütörtök. Reggel Molnár Józsival utaztunk Fehérvárra. Tíz órakor már otthon voltunk. Fehérvár már ismét erősebb mértékben front. 1945. február 23. Péntek. Egész éjjel lőtték a várost. Súlyos találatot kapott a zárda és a megyeháza. Délelőtt találkoztam N-vel.58 Délután vissza Veszprémbe. A nyilas hatalmasok szemtelenkedő magatartása miatt nem vettem igénybe autóbuszt, hanem német teherautóval utaztunk. Először az úrhidai és sárszentmihályi útkereszteződésig mentünk [,..].59 Útközben kalapomat lekapta a szél és elvitte. Molnár Józsi adta kölcsön a sapkáját, ő pedig egy női svájci sapkával helyettesítette a sapkát. Várpalotáig hamar kaptunk másik német autót, majd egy kis várakozás után innen Veszprémbe úgy, hogy nyolc órára megérkeztünk. 1945. február 24. Szombat. Délelőtt kalapot szerettem volna venni. Hiába. Sehol sem lehet kapni. Ma elterjed a hír, hogy Törökország megüzente a háborút Németországnak. Lehet, hogy ez meggyorsítja a háború befejezését. Püspök úr meséli, hogy meglátogatta Endrédy Vendel zirci apát és azt jelezte, hogy letartóztatása minisztertanács elé került. Rajniss F.60 kultuszminiszter tiltakozott a letartóztatás ellen. Kíváncsian várjuk, tudnak-e az országos nagyságok valamit tenni a megyei hatalmasok ellen. A délutánt Molnárék meleg szobájában töltöttem. Itt is vacsoráztam. A kedves jó család szíves jóságáért őszintén hálás vagyok. Sok jó ember van, hál1 Istennek, csak nagy kár, hogy a nagy veszély idején jön rá erre az ember. 1945. február 25. Vasárnap. Reggel fél nyolckor miséztem az Angolkisasszonyok zárdájában. Mise után búcsúzás. Egy pillanatra találkoztam Molnárékkal, s aztán kaptam a csomagot és indultam az állomásra, hogy hazautazzam. A külső pályaudvarra kellett eljutnom. Elég messze út, különösen csomaggal. Hamarosan német katona került el hintóval. Megáll, és azt kérdezi, hova megyek. Az állomásra, felelem. Üljek fel, mondja. Jó ember ez a német katona, mert bár nem volt útja célja az állomás, mégis kivitt egész az állomásig. Cigarettával kedveskedtem neki, s meleg kézszorítással búcsúzunk. Az állomáson találom dr. Koch Nándor főigazgatót és Pánczél Ferenc tanfelügyelőt a leányával, akik szintén Szombathelyre illetve Kőszegre igyekeznek. Együtt utazunk, kellemesen. Négy óra után már Szombathelyen vagyunk. A püspökségbe sietek, szerettem volna Szakos dr. titkárral beszélni, de senkit sem találtam otthon. Vissza az állomásra és hét óra tájban indulunk hazafelé. 57 Neumayer Károly. 58 Valószínűleg Neményi Lajos. 59 Kihagyva szóismétlés miatt: „először”. 60 Rajniss Ferenc. A kézirat következetesen Rajnis alakban közli nevét. 56
