Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
Zárójelben megjegyzem, hogy különös érzéssel és igen vegyes gondolatokkal töltött el, amikor láttam, hogy milyen nevetgélve korzóznak itt az emberek, csinos, derűs leányok a gavallérjaikkal, s fényes katonatisztek a kávéházak asztalainál. Mintha Fehérváron, innen nem is oly messze nem lenne front, nem aratna a halál. Hazaérkeztem. Kis házunk látszólag csendben pihen, este van. De az utcai kiskapunál sírva lép elém Édesapám.- Hát megjöttél, fiam.- Igen, Édesapám. - Aztán szótlanul mentünk egymás mellett be a házba. Éreztem, hogy a bánat, a fájdalom házába jöttem. Istenem, most mennyi van ilyen! Édesanyám a konyhában volt, amikor Apámmal beléptünk.- Drága jó fiam, csakhogy megjöttél! - Úgy éreztem, hogy a viszontlátás öröme ellenére is életem legfájdalmasabb percei következtek. Édesanyám karjaim közt sírdogált egy negyedóráig, tudom, hogy értem is aggódott, hogy nagyon várt engem, de ajkáról egyre Karcsi fia neve hallik, aki fiatalon, huszonnégy évével itt hagyta.- Mosolygós kisfiam, drága gyerekem, örökre itt hagytál. - Nagysokára megpihent Anyám, s most már csendesebb mederben mondták el, hogyan történt. Miként várták Öcsémet szabadságra, s helyette bánatos feketén érkezett a szomorú hír, hogy hősi halált halt december hatodikán. Elmondották, hogy halott Öcsémet hazahozatták, s most itt pihen kis falunk csendes temetőjében... Éjféltájban pihenni térünk. Engem még sokáig kínzott a gondolat, hogyha a nagy háborúk kérges szívű intézői hallanák az Édesanyák sírását, ha látnák néma könnyhullatásukat, talán felébredne szívükben a szörnyű felelősség tudata. Mert valaki felelős minden anyai könnyért, minden özvegyi sóhajért, valaki felelős az árvák ijedt, megrémült tekintetéért s minden feldúlt, elpusztított családi fészekért. Valaki felelős! És az Isten nem felejt. 1945. február 26. Hétfő. Reggel falunk templomában öcsémért miséztem. Utána felkerestük Karcsi sírját a temetőben. Még mindig koszorúerdő borítja a sírt, ahol szegény öcsém pihen. Mikor utoljára találkoztunk, nem gondoltuk, hogy a legközelebbi találkozásunk a temetőben lesz. Délután meglátogattam Herold J. plébános urat, akivel sokáig elbeszélgettünk. Este Lajos bátyáméknál voltam. 1945- február 27. Kedd. Reggel Kőszegre indultam azzal, hogy Szőllősi miniszterelnök-helyettesnek és dr. Szögi Géza miniszterelnökségi államtitkárnak levelet adok át. Szőllősit nem találtam otthon. A miniszterelnökség a kőszegi ág. hitv. evang. leánygimnáziumban működik. Itt megtaláltam Szögi államtitkárt, aki igen szívesen fogadott, s mikor elolvasta Kálmán kegyelmes úr levelét, igen szépen megnyilatkozott. Eddig is megtett mindent, mondotta - és ezután is elkövet mindent, mert meggyőződése, hogy igazságtalan hajsza folyik püspök úrék ellen. Vájná Gábor belügyminiszteren törik azonban meg minden. Nála hiányzik a megértés. Püspök úr ellen nem súlyos avád, szerinte sokkal súlyosabb a veszprémi püspök úr ellen emelt vád. Újabban levelet találtak, amit Mindszenty püspök úr intézett Varga balatonföldvári61 plébánoshoz, kisgazdapárti képviselőhöz. Ebben a levélben vannak olyan részletek, melyek alapján súlyos vád emelhető Mindszenty püspök úr ellen. Szögi államtitkár úr megígérte, hogy a február 28-i minisztertanácson tárgyalni fogják újra az ügyet. 61 Valójában: balatonboglári plébános. 57
