Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
1944. november 17. Péntek. Várakozásunk eredménytelen maradt, mert nem lehetett Szálasihoz bejutni. Szőllősi egyébként azt mondotta püspök úrnak, hogy majd jelzi a kihallgatásra alkalmas időt, és akkor ő is elkíséri a Nemzetvezetőhöz. 1944. november 18. Szombat. Délután Komáromba indulunk, a Csillagerőd lakóinak a meglátogatására. Czike Gáborné és kisleánya, Kenessey Gyuláné, Szabó Ferencné voltak útitársaim. A vonat megkésve indult. Kényelmes helyünk akadt, mert rajtunk kívül mindössze három német katona ült a fülkében. Lassan teltek az órák. 1944. november 19- Vasárnap. A vonaton köszöntött ránk a vasárnap. Hideg novemberi nap. Nagyigmándnál megáll a vonat és riadót jeleznek. Kiszállunk valamennyien a vonatból. Légitámadást kaptunk. Gépfegyverrel támadták a kukoricásban és a vasúti árokban meghúzódó utasokat. Egy Erdélyből menekült vasutas nyaklövést kapott és azonnal meghalt. Már délután van, amikor vonatunk továbbindul. A csémpusztai állomást 4 órakor érjük el. Vonatunk itt ismét álldogált. A forgalmi irodában érdeklődtem, és azt a választ kaptam, hogy a vonat indulhat hamarosan, de viszont hosszú órák is eltelhetnek még az indulásig... Nem vártunk a vonatra, hanem csomagjainkat megragadva gyalog indultunk a hat kilométernyi távolságra lévő Komárom felé... Már leszállt az alkony, amikor elértük a várost. Kerestük a Csillagerődöt. Agyonbombázott úton haladtunk a város széle felé. Minden képzeletet felülmúló sártengeren gázoltunk át, míg végre ott állunk a Csillagerőd előtt. Bebocsátást kérünk, de az őr elutasító választ adott. Szerencsére volt nálam névjegy, amit beküldtem az őrszobára, és erre a felügyeletet gyakorló altiszt beenged magához. Kedves embernek látszik. Megnyugtat, hogy a csomagokat még ma este átadja az érdekelteknek, de beszélni velük ma már nem lehet. Az asszonyokat is beengedi az őrszobába. Felmelegszünk a sok fázás után. Kicsomagoljuk a holmikat, és indulunk vissza a városba. Már egészen sötét van. Annyira eltévedünk, hogy az egyik helyen át kell gázolnunk a másik oldalra. Eközben Czikéné és Kenesseyné félcipője bennmaradt a sárban. Szerencsére rendőrök tartanak a város felé, akik foglyokat hoztak a Csillagerődbe, és azok vállalkoztak arra, hogy a két hölgyet ölben átviszik a sáros úton. Czikéné egyik cipője azonban így is bennmaradt a kátyúban. Ott állt a hideg nedves éjjelen egy cipőben, Leánya szerencsére magával hozta hócipőjét, és azt adta át mamájának. Az éjjelt ismerősöknél töltöttük. Magam egy győri mérnök hideg szobájában aludtam. A mérnök katonai szolgálatot teljesít. Panaszolta, hogy felesége és gyermeke Győrben vannak, és ő nem mehet hozzájuk, mert a katonaság olyan munkára köti le, amit hat elemivel bárki elvégezhetne. 1944. november 20. Hétfő. Indulunk vissza Komáromból. Sokáig ácsorgunk az országút szélén, amíg akad egy katonai személyautó, amelyik felveszi dr. Kenessey Gyulánét. Négyen maradtunk. Egy magyar katonai teherautó elvitt bennünket Nagyigmándig. Itt éppen riadót jeleznek, amikor leszállunk az autóról. A plébánián kopogunk be. A plébános úr25 nem volt otthon, elment Kisbérre, de a gazda asszony, a jóságos Bözsi néni megható kedvességgel fogadott bennünket. Az irodában megpihenünk. Egyszerre csak kopognak az ajtón és belép egy tiszteletreméltó külsejű pap. A komáromi plébános, Surányi apát úr volt az illető, akit a nyila25 Dr. Somogyi Antal. 32
