Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Meghatóan hallgatták híveim a Főpásztor körlevelét, mely bár papjainak szól, de felolvastam a híveknek is. Minden vágyunk, hogy láthassuk kegyelmes Püspök Atyánkat, és addig is olvashassuk buzdításait, melyek orvoslóan fognak hatni a szenvedésekben megsebbzett [ sic! ] hívek számára és egyben buzdításul szolgálnak az elkövetkezendő krisztusi életre, apostoli munkára. Az egész tabajdi Egyházközség velem egyetemben Istennek hálát adott és ad a keresztekért, és imádkozik Főpásztoráért, egyházmegyéjéért. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Röviden vázoltam a történteket. Bár minden egyházközség és paptestvérem csak oly keveset szenvedett volna, mint mi, és oly kevés kár érte volna őket! Istennek legyen dicsőség és Hála! Éljen Mária országa! Tabajd, 1945. június 3. Varga Lajos lelkész Tahitótfalu Kocsis Lajos esperesplébános jelentése, 1945. június 14. (SzfvPLNo.4571 - 378/1945, kézírásos) A tahitótfalui r.k. plébániahivataltól. 7./1945-P- Tárgy: Jelentés a plébánia állapotáról. Nagyméltóságú És Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Püspökatyám! Nagy megindultsággal és meghatódottsággal olvastam Kegyelmes Püspökatyám I. számú körlevelét, és mély alázattal adtam hálát a Mindenhatónak Püspökatya szerencsés hazatértéért püspöki székhelyére, hová a Szentlélek Úristen állította „regere Ecclesiam Dei”228. Fiúi hódolattal, fiúi szeretettel köszöntőm igaz örömmel Kegyelmes Püspökatyámat. Azokban a nehéz időkben annyit, de annyit gondoltunk én és híveim Püspökatyára, mert oly sokféle ellentétes és riasztó hír érkezett Püspökatyáról, különösen Nagyhéten. Az a hír járta, hogy aknalövést kapott, melyből kigyógyult ugyan, de elhurcolták és internálták. Az internálótábor-ban látták, hogy Kegyelmes Püspökatya halála közeledik, azért hazabocsájtották és Székesfehérvárott meghalt. Az a hír is járta, hogy az összes székesfehérvári papokat kivégezték. Ellenőrizhetetlen, riasztó hírek voltak ezek, melyeknek nem adtunk hitelt. És nem adhatunk eléggé hálát az Égnek, hogy mindezek a rémhírek nem váltak valónak. Annál nagyobb most az örömünk, hogy élni tudjuk szeretett Püspökatyánkat, kiért annyit, és nem hiába imádkoztunk. Isten különös kegyelméből mi is átvészeltük a nagyon nehéz időket. December 7-től 26-ig pincében laktunk nappal és éjjel, mert olyan veszedelmes volt a fennvaló tartózkodás. Vác december 7-én esett el, s hozzánk december 26-án jöttek be az oroszok. Tehát az volt a helyzet, hogy dec. 7-től 26-ig kölcsönös aknázás, ágyúzás volt Vácról Tahiba és viszont. A falu felett röpködtek az aknák és a golyók. Gyakran jöttek repülőtámadások, különösen este és éjjel. Bajunk nem esett. A falu is épségben maradt. Egyetlen ház sem pusztult el. A plébániaépület teljesen sértetlen. A dunai hidat dec. 25-ről 26-ra virradó éjjel 1 órakor robbantották fel német parancsra, miután ők elszaladtak. A falut háromszor is ki akarták üríteni, de nem ment el senki sem. Mindenki itthon maradt, még a leventék is. Nehéz idő volt az a három hét 228 Isten Egyházának kormányzására - latin. 268
