Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
azóta ott vannak, és a falut bekerítették, minek köszönhető, hogy nem lettünk hadszíntér. Kezdettől fogva reverendában voltam és hazajövet a sötétségben felvett egy orosz autó, természetes motozással fejeződött be az utazásom. A pincében levőknek jelentettem, hogy az éj folyamán kint a hegyen nem történt semmi. De pillanatnyi örömünk ürömmé változott. 23-ról 24-re virradó éjjel bekövetkezett kint a hegyen és a faluban az, amitől féltettük a női nemet. Ugyanez éjjel lent a bunkerban pokoli izgalmat álltunk ki, mely még csak fokozódott szent este, illetve éjjel. - Nem volt éjféli misénk, de megfogadtuk, hogyha a Jóisten átsegít bennünket a veszélyen, úgy minden évben az éjféli szentmisét, vagy a karácsonyi misét ott a barlangban, pincébe mutatjuk be a betlehemi Jézusnak. Leírni nem lehet és fölösleges, amit kiálltunk, de hála legyen az Úr Jézusnak és a szeplőtelen Anyjának, nemcsak ezen, hanem az egész húszegynéhány nap alatt, mit ott eltöltöttünk, nem történt semmi bántódása a nőknek, bár kísérlet megszámlálhatatlan volt. A paplakot és a templomot felforgatták. Lakásomon sok kárt tettek, de ez nem veendő figyelembe, hisz magam sem csináltam belőlle [sic!] nagy esetet gondolva arra, hogy mások még rosszabbul jártak. Egyházi vonatkozású akta nem volt sok nálam, s így nagy kár ebből a szempontból sem érte az Egyházközséget. Bár megsemmisültek között vannak a pénztárnaplók, jegyzőkönyvek, kartoték stb. Egyet-mást sikerült összeszednem utólag. Szobám asztalán éjjel a pa[p]írokból tüzet raktak, ezzel világítottak, míg a holmiaim közt keresgéltek. Még jó, hogy a szobába[n] tűz nem keletkezett. Mindezt a kárt kárpótolta az a lelki haszon, mely ért engem, s melyet gyarló személyem jelentett a bunkerban lévőknek nem csak híveim, hanem másvallású testvéreim szemében is. - Istennek legyen ezért is hála. -Megállt a front, s így katonaság kerek három hónapig volt községünkben. Március 23-án lett ismét miénk a község. Szentmisét [az] első hetekben nem tudtam bemutatni, bár a templomunk felszerelése - annak dacára, hogy majd minden nap felforgatták - kárt nem szenvedett. Később, március elején szaggatták szét fehérneműnk egy részét = de megmaradtak a szükségesebbek. Sokkal nagyobb a kár az iskolában. A padokat eltüzelték, s minden felszerelésünk elpusztult. Az iskolai anyakönyvek megvannak. Jelenleg a református iskolában tanítok. Azért tanítok én, mivel tanítómat, ki levente parancsnok volt, elvitték, és a mai napig nem tudunk róla. Ugyanily seb egyházközségünkben, hogy néhány fi[a]tal és idősebb emberünket 5 napi robotra vittek el január 9-én, kikről sajnos a mai napig nem tudunk biztosat, illetve azt, hogy Szegeden voltak a fogolytáborban. Magam is még április elején leutaztam Szegedre a 48 ember felkeresésére. Annak dacára, hogy a korábbi és a későbbi front közé esett községünk, a kiürítést elkerültük. A sok légicsata valamint bombázás dacára kár nem történt a faluban. Minden gyilkoló löveg a falu határára esett. Egyházközségemben és a politikai községben egy hívem halálesete történt, kit a határban ért az aknaszilánk. Nálam lakott két hétig a csákvári prépost, Szabó Jenő és Wencz János227 esperes a község területén tartózkodott néhány napig. Mindezt összefoglalva csak hálát tudunk adni a Jóistennek és a Boldogságos Szűz Máriának, hogy ezen kisebb károk dacára átélhettük a megpróbáltatásokat. Midőn ismét nyugodt lélekkel jöhettek híveim a templomba, visszaemlékeztünk december 8-ára. Jó elhatározásainkat megerősítettük. Leányaink könnyes szemmel, de hősi lélekkel végezték el szentáldozásukat többekkel egyetemben. Azóta az egyházközségi élet folyik, és nem szűnünk meg imádkozni egyházunkért, hazánkért, s fogságban lévőkért. Ugyanily buzgósággal könyörögtünk a Jóistenhez kegyelmes Püspök Atyánkért, midőn elhurcoltatásának hírét hallottuk, de annál jobban örült lelkünk, midőn értesültünk hazajöveteléről. 227 Kéziratban Wenc. 267
