Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
mint az előbbi. A Levente Otthon u.i. sokszor takarítatlan és piszkos volt. Az ebédlő-szobából más kisebb szoba, illetőleg üvegezett veranda nyílik. Valóban pompás hely. Kis egyéni oltárfelszerelésüket megmentették. Oltárkő sajnos nincsen! 2. / Iskola: református! 3. Plébánia: mint előbb! 4. / Irattár: mint előbb! Tisztelettel kérek engedélyt arra, hogy egyelőre e helyeken és ilyen körülmények között, oltárkő nélkül és a rendkívüli időkre kapott engedmények részbeni továbbélésével misézhessem. Legközelebbi levelemben szeretném közölni a lórévi főjegyző, tanítónő és a makádi úrhölgy nevét, és címét is az Egyházmegyei Hatósággal, hogy esetleg Őket írásban megdicsérni, Nekik köszönetét mondani kegyeskedjék. Mindannyian u.i. átlagon felül segítenek. Jelentésem elfogadását kérve maradok az Egyházmegyei Hatóságnak mindenkor kész szolgája: Felnémeti Ferenc Szigetbecse, 1945. augusztus 17. h. lelkész Szigetcsép Laktis Pál plébános jelentése, 1945. május 15. (SzfvPL N0.45Ó7A - 395/1945, kézírásos) Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! A háborús veszteségekre és károkra vonatkozóan tisztelettel jelentem a következőket. Az oroszok 1944. nov. 22-én, szerdán hajnalban szállták meg a községet, de előőrseik már 21-én, kedden este 10 órakor gépfegyvert állítottak fel a plebániaudvarban, s innen lőtték az éj sötétj ében a templomtéren és a temetőn keresztül menekülő magyar katonákat. A lövöldözésre én a pincében húzódtam meg, ahonnan reggel 7 óra felé húztak fel orosz katonák, akik végigkutatták az összes szobáimat, rögtön vittek is ruhámból több darabot. Tudtam velük beszélni, ennek köszönhetően nem bántalmaztak! Azonnal felvittek a toronyba, ahol távcsövet állítottak fel és ott kellett 4 közlegénnyel és 2 tiszttel délig maradnom és figyelnem, mutogatnom a menekülő magyar katonák útját és az őket üldöző orosz katonák útirányát a nagy Duna felé és Tököl felé. Mire lejöttem a lakásom már tele volt orosz katonasággal, ahol parancsnokságot állítottak fel. Az első csoport távozásával később nagy tömeg szállta meg a falut, és az est beálltával megkezdődött a lárma, lövöldözés, asszonyok felkutatása, lányok bántalmazása stb., úgyhogy éjjelre már 72 lány és asszony menekült a plébániára, ahol a parancsnokság sok könyörgésemre megvédte őket, de a faluban annál több baj történt, aminek szomorú következményei most, 5-6 hónap után mutatkoznak, és aminek sok családban szomorú tragédia, haláleset volt a vége. Azóta sok-sok minden történt a faluban, amit néhány sorban leírni, elmondani lehetetlen! A község 2 alkalommal volt kiürítve, 1./ dec. 1-10-ig és 2./ 1945- jan. 30. - febr. 10-ig. Ezalatt a községben mindenkinek mindene elveszett. A kis és nagy Duna között, a szigeten volt a front, a nagy Dunán innen voltak az oroszok és a nagy Dunán túl a magyar és német csapatok. Éjjel-nappal folyt a tüzérségi és légi párbaj, aminek a hívek között, de inkább az orosz katonaság között sok sebesültje és halottja volt. A templom 3 teli találatot és sok légnyomást kapott. A templom téren legalább 20 akna és gránát robbant! A plébánia udvarra esett 6 gránát, és robbant az összes templom és plébánia ablakokat betörve. A nálam bujkálók[kal] (mindig voltunk 30 körül) a pincében húzódtunk meg, ahol senki 260
