Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
sem sebesült meg. A kiürítések alatt a a templomból elvitték a harmóniumot (több nap után találtuk meg a katonaság étkezőjében.) Elvitték 5 drb oltárszőnyegünket, az összes ministráns ruhákat, a köpenyekkel a megfigyelők a toronyban takarództak [sic!], ahol azok szétrongyolódtak. A fehérneműt úgy a sekrestyéből mint a plébániáról a legnagyobb részt elvitték; maradt egy albánt, de egy corpolárém, humerálém sem. A miseruhákból lehúzták a bélést, és csak darabokban maradtak az egyes színek; a nagyböjti gyönyörű oltárképünkből csak a szegély maradt meg. A plébánián elásott két kelyhet kiásták és elvitték. Volt több mint 1 mázsa oltárgyertyánk, utolsó szálig elvitték a plébániáról. A plébánián saját ruháimat mind elvitték. Összes nadrágjaimat (8 drb), csak a rajtam lévő maradt meg. 3 reverendámat, 5 dunyháit], 12 vánkost, összes lepedőimet (12), abroszaimat (8), összes tányéraimat (24 személyes teljes készlet), összes evőeszközeimet, összes lisztemet (2 m), zsíromat utolsó dekáig (35 litert kiástak és 15-201. a konyhájukra elhasználtak), összes cukromat (15 kg), rizs, paradicsom, só stb-stb készletemet mind-mind elvitték, és ehhez 72 hektoliter boromat, 8 hordót, fényképező gépemet, vadászfegyvereimet, szőnyegeimet, asztal, ágy és sezlontakaróimat elvitték, fámat (80-100 m vágott fa) eltüzelték és a kemény kötésű könyveimmel fűtöttek. Anyagilag teljesen koldus lettem, mert ezeken felül egy vaskazettában elástam a földben 17.000 pengőt, aranyórát, tárcákat, borotváimat, több mint 5000 drb cigarettát, külföldről hozott értékes emléktárgyaimat, okmányaimat, pipere és mosószappanomat - kiásták és elvitték. Más helyen vadászfegyvereim voltak elrejtve, ezeket is magamnak kellett kiásnom és a generálisnak átadnom, aki még aznap töltényeimmel vadászott velük. A megszállás alatt fél napig voltam a G.P.U.-nál becsukva; 4-szer megvertek és számtalanszor megfenyegettek, mert tudtam velük beszélni és engem tettek mindenért felelőssé, ha robotosokat, kocsikat stb. követeltek. Sokszor napokon át bujkáltam pincékben, padlásokon, sőt a temető hullaházában, hogy meg ne találjanak. A kiürítés alatt Dunakisvarsányban voltam híveim nagy részével, akikkel együtt szenvedtem a menekülés minden borzalmát! Az otthon bujkáló csőcselék pedig ezalatt segített fosztogatni! A plébánia könyvtárából több kötetet elégettek, az anyakönyveket a szomszédos házakból, udvarokból, padlásokról hordtam vissza, úgyhogy nagyjából megvannak, csak néhány bérmálási anykv szét van rongálódva. Most rendezem már 4 hét óta a saj át és a hivatal könyvtárát és irattárát. Az iskola is 3 teli találatot kapott. A harctéri szolgálaton lévő kántortanító lakását teljesen szétrombolták, még csak szög sem maradt a falon. A bútorát elégették és a könyvtárát elfűtötték. A termekben lovak és katonák voltak. Hatalmas trágyadomb és szemét piszokkal voltak tele. Kitakarítottuk és 1945. ápr. 15-től kezdődően tanítunk. Az állami iskolával kooperálunk, és a távollévő kántortanítónkat most egy állami tanítónő helyettesíti. A tanerők közül (az államiak közül) nem jelentkezett még a mai napig Jamrich Margit Szfvárról és Lovas Ferenc igazgató. A javadalmi földek haszonbérben vannak kiadva, de több bérlő felmondta a bérletet és nem vetette be a földeket, mert közülük többen még nem jöttek haza a katonaságtól és nincs a faluban igásállat, ló. A szerbeknek meg van ugyan mindenük, de azok a német ajkú híveimnek nem segítenek, vagy csak 300-400 P. napszámért. A híveim is ép[p] oly koldusok, mint én! A templomjárásban, a vallásban és a szentségekben keresnek megnyugovást és lelkierőt. Én erről dicsérőleg emlékezem meg! Szeretnek és nagyon segítenek! Háztartást nem vezetek, hiszen semmim sincs! De a hívek jók, és szegénységükben is utolsó falatjaikkal is segítenek és nem engednek éhezni! Ruhát is felajánlottak a megmaradt kevés ruháikból. Most csak a katonákért, a foglyok és még dec. 31-én elhurcolt robotosok hazatéréséért imádkozunk! Ha ezek hazajönnek és békében dolgozhatnak majd, és nem izgatják majd őket a svábkérdés újságok261
