Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

Megtudom elnöktől, hogy Perjés atya távol van, a kb. 10 km-re fekvő nincstelen földjén az egyházközségnek és 11 önkéntes fiú és lány segítségével vágja a tavalyról fennmaradt kukoricaszárt. Elvetni is ily módon szeretné a földeket, a gazdák önkéntes segítségével. Vilá­gi elnökkel végignézem az egyházközségi épületeket és meghallgatom a plébánia háborús történetének referálását. Plébánia épületen már csak szépséghibák inkább, mint komoly bajok a háborús sebek. Ka­puk, kapuállvány kidöntve, kerítés ledöntve, falak, ablakok viselik az aknázás nyomait. A plébánia szenvedett csak nagyobb bajt, azonban már helyrehozták. Kert szépen megművel­ve és elveteményezve. Az ifjak segítettek itt is adminisztrátornak ásásban és veteményezés­­ben. Templom: tornya kapott pár gránátot, nagy rések tátonganak rajta, a felső nagy toronyban keresték úgy látszik a megfigyelőt, homlokzati falon, tetőn, ablakokon kisebb sérülések... a templom belsejét látni. Szép, tiszta és sértetlen minden, orgona is ép. Ruhák, edények, felsze­relés hiánytalan. Az elásás megmentette. A templom javításra szükséges anyag már meg van, mihelyt a mesteremberek ráérnek, megkezdik a javítást. Iskola: már szomorúbb látvány. Egy tantermet már rendbe tettek és abban folyik a tanítás. A többiben nagy a pusztulás. Ablakok, szárnyak is összetörve, táblák, szemléltető eszközök eltüzelve. Padoknak kb. 50%-a szintén tűzre került. Tetők, a kántorlakás melléképületé [is] erősebben megrongáljak]. A tetőkre a cserepet már biztosították, de az összes károkat nem bírja a maga erejéből helyrehozni a kicsi egyházközség. Segítésre szorulnak ez a véleménye az egyházközség elnökének. A megszállás történetéből is mond pár eseményt világi elnök. Dec. 8-án jöttek az oroszok. Kántortanító, 2 tanítónő, jegyző ekkorra már elmenekültek, a vezető emberek közül csak a vezető maradt a helyén. Sok kellemetlensége volt. Bár reverendában járt, mégis robotba hurcolták. Muníciót hordott egy nap, aztán őrségre állították. Mint német is zaklatták és f[álhoz] állították. Élelmét, ruháit és pénzét részben elvitték. Misézést karácsony napján kezdte, az Oltáriszentséget a pincében tartotta. Keresztelést, temetést, betegek ellátását ren­desen végezte. Külön fekete lapja a battai orosz megszállás történetének a derék, jó plébános halála. Nem az oroszok voltak okai. Legfeljebb csak közvetve. Mert a pincei életben legyen­gült szervezete talán nem tudott elég erővel védekezni a kör ellen. Semmi baját nem érezte. Február 15-én még temetett. Másnap reggel már nem tudott felkelni, nagy láza volt. Orvost nem lehetett hozatni sem. 17-én újból felkelt, 18-án d. e pedig már annyira volt, hogy világi elnök a gör. kel. pópát hívta, hogy feladja neki a szentkenetet és délre meghalt. Csendesen, szinte minden szenvedés nélkül. 20-án temették a hívek kívánságára a templom elé, a hősök emléke mellé. Ott látják most minden alkalommal, ha a templomba mennek a múlt háború katonájának és a lelkivezetőjük sírját maguk előtt, hogy imáikban róla meg ne feledkezze­nek. Csodálatos volt a temetésén a Gondviselés keze. Reggel még nem tudták, ki fogja temet­ni? Az akkori mozgási lehetőségek mellett nem tudták az értesítéseket a halálról és temetésről kézbejuttatni. Én magam is két hét múlva értesültem róla. Már a szerb pópát akar­ták felkérni a temetésre, délután pedig 3 pap érkezett, így megkapta a kellő végtisztességet. Dobosi Ferenc, a menekült agárdi plébános, Lehotai János218 érd-ófalusi lelkész és Szente Imre tököli káplán - utóbbi tartotta a gyászbeszédet is - temette. Az egyházi elnök meghallgatása után, délután négy órára megérkezett adminisztrátor is a szárvágásból. Ő a plébánia lelki képét vázolta fel előttem röviden. Referátumából értesül­tem, hogy a hívek szíve megnyílt az új papjuk előtt, szeretettel veszik körül és segítenek új élete kezdetén. Ő maga pedig ezt a lelkipásztor felelősség-érzetével és tudatával iparkodik ki­érdemelni. Ezek igazolására ilyesféléket hallottam: a borbély ingyen nyírja, az egyik gazda napi egy liter tejet küld neki, mert nincs élelme. Az ifjúság különösen szereti, kertje és földjei 218 Eredetiben mindkét név tévesen y-os alakban. 252

Next

/
Thumbnails
Contents