Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
A két ifjúsági egyesületet, a Kalotot és a Kalászt még nem hívtam össze. Ugyanis négy héttel ezelőtt Sárbogárdról itt járt a KISZ-nek (Kommunista Ifjúsági Szervezet) a megbízottja és megalakította a KISZ-t. Azonban mivel csak két tagja volt, azonnal meg is bukott. Nehány héttel ezelőtt járt nálam Budapestről a Madisz kiküldött, és kért arra, hogy a Madiszt alakítsuk meg itt. Én megmutattam neki Püspök Atya körlevelének 84/1945. sz. a. kiadott rendeletét a Kálót és Kalász megindulásáról, s azt mondtam neki, hagyjuk a Madiszt, és csináljuk a Kalotot és Kalászt. Ő azt válaszolta, hogy ő erről a rendeletről nem tud. Azzal ment el, hogy ő megcsinálja a Madiszt, s engem arra nagyon megkér, hogy az alakuló gyűlésen egy beszédet tartsak. Nem vállaltam el, de azt megmondtajm], hogy ha az ifjúságnak valláserkölcsi és hazafias neveléséről van szó, én mindig ott vagyok. Meg is alakította 10 taggal, a leányokkal egyáltalán nem boldogult. Most várom, hogy mikor fordul föl ez is, hogy egyelőre maradjunk csöndben, így most még nem működik sem a Kálót, sem a Kalász. A híveim lelki életéről csak még néhány szót. A hosszú harc valóságos letargiába döntötte az embereket. A sok szenvedés és a teljes anyagi kifosztottság a falu kiürítésével járó izgalmak annyira megviselték az idegeket, hogy hosszú idő kell még ajhjhoz, hogy ez a nép aléltságából, nemtörődömségéből felébredjen és dolgozzon. Rengeteget lop szégyenérzet nélkül, s sokan bűnnek sem tartják. A falu egy része nem dolgozik, csak feketézik. Ez a letargia megérzik a vallási életükön is. A karácsonyi és húsvéti szt. gyónásról természetesen szó sem lehetett abban az időben, hisz én is legelőször a legegyszerűbb körülmények között húsvét első napján tudtam csak misézni a nagy harcok után. Húsvét után kezdtek jönni a gyónók, de a régi húsvéti gyónók számának felét sem értem el. Érdekes, hogy a gyónók számának legalább is 25% nem évi gyónó volt, hanem hosszabb, 6-8, sőt: 12-13 éve nem gyónók voltak. A vasárnapi szt. mise hallgatásokon is ez látszik. Sok [az] olyan, aki nem igen járt idáig, viszont elmaradtak olyanok, akik jártak. A fehérvári alispánnak a keze van bent a vasárnapi tem[p]lommu[la]sztásban és a munkaszünet meg nem tartásában nem csekély mértékben. Viszont a napi szt. misémmel előre vagyok október elejéig. Napi áldozóimnak a száma 14-20 között változik. Az elsőpénteki gyónók és áldozok a régiek, 130-140 lélek. Igaz az is, hogy hiányzik a faluból még kb. 200 ember, hasonlóképpen hiányzik a 120 háborús halott, úgyhogy a község lakossága - községi becslés szerint - 3092 helyett 2600 körül van. Teljesen tiszta képet híveimről tehát nem tudok adni, mert amint látom, egy egész új kerete indul meg az életnek, melynek első jellemvonása: visszaszerezni azt, ami elveszett - akár becsületes munkával, akár lopással. Nagyon-nagyon sokan panaszkodnak azért is, hogy nincs ruhájuk, lábbelijük. amibe[n] eljöjjenek a templomba. Magam láttam az úrnapi körmeneten eddig jómódú gazdaembert bocskorban. A falusi nép pedig fél attól, hogy ruhája miatt megszólják, s inkább ki sem mozdul a lakásából vallási kötelességeinek teljesítésére, nehogy róla beszéljenek a következő vasárnapig. Én úgy látom, kell egy bizonyos idő még arra, hogy [a] háború által felajzott idegek lecsituljanak, s az emberek akár a régi kerékvágásban, akár az új keretek között meginduló életben megtalálják lelkűk kiegyensúlyozását. Ha az utóbbi valósulna meg, bennünket papokat is új lelkipásztori feladatok elé fog állítani. Ezzel be is zárom hosszúra nyúlt beszámolómat, pedig még fel[é]t sem írtam annak, ami történt a háborús idők alatt, de azt hiszem már ennyivel nagyon próbára tettem Püspökatyám türelmét. Imádkoztunk mi is Püspökatyáért sokat, s imádkozunk most is, hogy az a sok megpróbáltatás, melyet híveiért és papjaiért szenvedett a jó Isten kegyelmével Egyházunk felvirágzását fogja eredményezni. Püspökatyámnak alázatos tisztelettel kezét csókolja, hű fia: Majláth János [plébános] 235
