Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
1 Az óvodát két ízben raktárnak foglalták le az oroszok. Alapos nagytakarítást kell végezni, de a felszerelést itt is sikerült a templomba átmenteni. Káplánomat 1944. december közepén Kisbérre hívták be tábori lelkésznek. Azonnal vissza is küldték, de ide csak február utolsó napján érkezett meg. Üresen hagyott lakását állandóan lefoglalva tartották az oroszok, s nem minden dolgát tudtuk megmenteni. Féltem, hogy az összeomlás anyagi gondokat fog okozni. Hála a jó Istennek, híveim buzgósága és áldozatkészsége a megpróbáltatások közt csak fokozódott, s az egyházközség minden anyagi kötelezettségét teljesíteni tudja. A tanácstagok közül több buzgó munkatársam, így dr. Heinrich Győző világi elnök is családjával nyugat felé menekült. Semmit sem tudunk róluk. Persze lakásuk, bútorzatuk, felszerelésük teljesen elpusztult. Azonban híveim legnagyobbrészt itt maradtak, s most hálásak, hogy hallgattak reám, mert mindenkit itt maradásra buzdítottam. Nagyon sok aggodalommal hallottunk Székesfehérvár nehéz sorsáról és nagyon aggódtunk Püspökatyánk miatt. Állandóan kértük a jó Istent, hogy oltalmazza meg ottani paptársainkkal együtt, s nagyon várom, hogy káplánom milyen híreket hoz az ott átélt szenvedésekről. Sok munka vár reánk, hogy a romokat eltakarítsuk és az új keresztény Magyarországot felépíthessük. Adjon a jó Isten Püspök Úr Őexcellentiájának még sokáig teljes lelki és testi erőt, adjon buzgó és lelkes munkatársakat, s engedje az Egek Ura megérnie, hogy papjainak mintaszerű buzgósága által az egyházmegye lelki élete és intézményei újból a régi fényükben tevékenykedjenek. A Püspökatya felszentelt jobbját mély tisztelettel csókolva, vagyok a ft. Egyházmegyei Hatóságnak Pesthidegkút-Remetekertváros, 1945. április 9-én, Krisztusban engedelmes alattvalója Dr. Bozsik Pál [lelkész] Sárbogárd Mayer József plébános jelentése, 1945. május 2. (SzfvPL N0.4566B - 211/1945, gépelt) A sárbogárdi rk. plébániahivataltól. Szám: 9/1945. Tárgyjelentések. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! A történelem számára a következőket tartom szükségesnek jelenteni a sárbogárdi egyházközség részéről: a/ Hála a jóságos Istennek, bár majdnem 4 álló hónapon át közvetlen közelben, alig 3-4 km távol volt a front, mégis megmenekült a pusztulástól 1 / Templomunk. Igaz ugyan, hogy a plébánia területére 16 gránát illetve akna esett és ezek mind a templomnak voltak szánva, amelynek tornyában megfigyelők voltak. Két veszélyes löveg tett csak kárt a tetőzetben, illetve az egyik a templomtetőzet nyugati oldalán kettévágta a 12x16 cm vastag egyik szalufát, és így kb 4x4 Dm területű cserepet zúzott porrá, míg a másik löveg az északnyugati szentélyfal termésköveit roncsolta, de támaszpillért érve nagyobb kárt nem tett. A légnyomások következtében az ablakok törtek még be, és különösen a 226
