Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

I. Dr. Németh László püspöki könyvtáros visszaemlékezése

tűk Bejczyvel, hogy hol rejtőzködik. Hetek múlva azonhan Bergendy nekem a következő kér­déseket tette fel:- Miért visznek a vasútvidéki plébánia emeletére két terítéket, amikor ott csak egyedül Horváth káplán van? Miért fűtenek emeleti szobát, mikor a káplán lenn lakik a földszinten? - Neményi után nem érdeklődött, csak nyilvánvaló lett előttem, hogy Bergendy tudja: Neményi hol rejtőzködik. De bölcs ember lévén nem kérdezősködött, hogy nyugodtan felel­hesse a vallató kérdéseire: nem tudja, hol van Neményi. Én persze Neményinek személyesen továbbítottam a nekem szegezett kérdéseket és nagyobb óvatosságra intettem őket, mert Pintér parancsa értelmében Neményit ott kell felkoncolni, ahol rátalálnak. Püspök atyát miért tartóztatták le? Ördögi vád: Ő volt az oka, hogy annyi áldozata volt az orosz megszállásnak, mert mivel ő Fehérvárt maradt, a hívek sem menekültek. Az eszelős Szálasi Szemes Józsefnek, Mindszenty püspök titkárának így nyilatkozott:- Kis testvér, a püspökök egyházpolitikai foglyok. Ütőkártya lesz a püspökök személye a kezemben, majd ha a Vatikánnal tárgyalok. Szerény véleményem szerint a dunántúli püspökök főbűne: Mindszenty vezetésével (Ko­vács Sándor püspököt leszámítva!) tehát Shvoy, Apor, Kelemen Krizosztom felszólították a nyilas kormányzatot, hogy miután az orosz csapatok átlépték a Duna vonalát, további haszta­lan ellenállással „ne tegyék az országot utóharcok színhelyévé!”. Szegény Fülöp Ferenc vala­mi ostoba nyilas szemében ellenség, hisz amerikai. Kálmán altábornagynak mindenekelőtt két nagy bűne volt: kimondhatatlanul antipatikus, gőgös ember volt (ellentétje püspök test­vérének) és a püspök testvére, bár Kálmán politikai meggyőződése nem volt szélsőjobb, és az első orosz bevonulás után részt vett a kommunista gyűlésen, tárgyalt Vass Zoltánnal és egy orosz kiküldöttel is. Büttner Ferenc tévedésből került a letartóztatottak közé, Pintér főis­pán azt hitte, hogy ő a püspöki iroda igazgatója. A tévedés hamarosan kiderült és Büttner ki­szabadult. Püspök atya férfias egyházias válasza volt a letartóztatásra: Közölte Pintér főispánnal, hogy az egyházi törvénykönyv értelmében a pápának fenntartott kiközösítésbe esett, mivel őt főpásztori hivatalának ellátásában akadályozza. A főpásztor kényszerű távolléte csak növelte a front közellétének, az élet bizonytalanságá­nak az érzését bennünk. Bejczy hamarosan fölkerekedett a főpásztor felkeresésére. Sikerült megtalálnia és hírt hozni felőle. Útjairól, a főpásztorfogságban töltött napjairól itt nincs mó­dom bővebben beszámolni. Felejthetetlen marad azonban a város bevétele előtt átélt 5-6 nap. Olyan erős harci tevékenység folyt a város bevételéért, hogy ha nappal fel is jöttünk a pincéből egy-egy kis időre, ekkor már az éjszakát sem mertük fenn tölteni. Zsúfolásig megtelt mindkét - egy erősebb ajtóval elválasztott - óvóhely. A magánóvóhelyünkből nyílt egy ki­sebb fülke, amit - nem tudom milyen megokolással - nem dúcoltak fel, éppen ezért nem nyil­vánították biztonságosnak. A hosszú csatazaj, folytonos ágyúzás miatt képtelen voltam aludni. Ebbe a szobácskába levittem a rekamiémat. Meg voltam győződve, hogy ha az óvó­hely bármelyik része telitalálatot kap, ott ember nem marad életben, ha a szomszéd helyiség­be esik a bomba, ez a bolthajtásos kis kamra is védelmet nyújt. Lakóm is akadt, a már említett Takácsy Nagy család Lóránd nevű, I. éves orvostanhallgató fia, akinek kölcsönadtam egy re­verendát, nehogy a leventékkel együtt a város elhagyására kényszerítsék. így éjszakánként sikerült valami keveset aludni. Soha nem adtam fejemet iszákosságra, de némelyest besegí­tett egy demizson jófajta szemelt rizling bor is, amit elalvás előtt meghúztam. Március 18-a körül történt, hogy a nyilvános óvóhelyen a menekültek élelme - legalábbis egyeseké - elfogyott. Az a hír járta, hogy a palotával szemben a ferenceseknél több gazdaem­ber talált menedéket, akik kocsikkal bőséges élelmiszer készletet, levágásra alkalmas serté­seket is hoztak magukkal. A férfiakkal megbeszéltem, hogy felderítjük a helyzetet és segítünk a szűkölködőkön. A nehéztüzérség párbaja közepette először egyedül rohantam át az úttes­ten. A ferencesek a házfőnököt, Simicza Sebestyént kivéve valamennyien elmenekültek. Ő 20

Next

/
Thumbnails
Contents