Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Máriaremete Sebestyén Jeromos lelkész jelentése Hufnagel Ferenc esperesnek, 1945. április 8. (SzfvPL N0.4529C - 1121/1945, gépelt) Nyomtatott fejléc: A SZERVITA ATYÁK KISBOLDOGASSZONY-PLEBÁNIÁJA MÁRIA REMETE (PEST VM.) TELEFON: 167-996. 8/945. Ave Maria! Kedves Esperes Úr! Öröniteljes készséggel teszek eleget azon óhajának, hogy az esperesi kerületben történt eseményekről a Kegyelmes Püspök Atyának küldendő beszámolóhoz ismertessem a válságos hetekben a mi plébániánk területén történteket. Tekintve, hogy plébániánk kevéssel az orosz invázió előtt kezdte meg működését, szabadjon a beszámolónkat a plébánia keletkezésétől kezdeni, annál is inkább, mert hiszen az események mindeddig megakadályoztak abban, hogy Kegyelmes Atyánknak a plébánia munkába állásáról bárminemű beszámolót küldhettem volna. Plébániánk megalakulását a múlt év október 15-én hirdettem ki a hívek látható örömére. Utána nyomban arra törekedtünk, hogy a már előzőleg megkezdett hadigondozást még jobban kiépítsük. Ennek során elvégeztem a gondozott családok látogatását. Munkatársaink mindenhova kimentek és elvégezték az írásba foglalt környezettanulmányt. A hadigondozás során karácsonyi segély osztás címén 2000 pengőn felül osztottunk ki segélyt készpénzben, ruhaneműben és élelemben. Úgyszintén több rászoruló családot juttattunk hozzá a Vármegyei Bajtársi Szolgálat 300 pengős segélyéhez. Közben híveink lelki igényeit szemmel tartva Advent négy vasárnapján P. Wimmer M. Anzelm atyával felváltva plébániaszervező konferenciát tartottunk. A békés munka állapota dec. 25-ig tartott. Karácsony napján este felé néhány belövést kaptunk. Egy akna a rendház bejárata elé csapódott be, egy másik pedig a templom tövébe. Hála a jó Istennek és a remetei Szűzanyának egy-két ablak bezúzódásán kívül jelentősebb kárt egyik sem okozott. Az oroszok maguk dec. 26-án reggel 7 órakor léptek a templomkert területére. A templomot teljesen érintetlenül hagyták és kellő tiszteletben tartották. A kegyképet állandóan a helyén hagytuk, egy pillanatra sem távolítottuk el a helyéről. Azonban a rendházat eléggé felforgatták. Sok apró holmit vittek el. Nyolc napra egy lovas csapat parancsnoksága szállásozott a rendházban. Ezek sem tettek nagyobb kárt, de sok rongálást hagytak maguk után. A plébánia hivatalból elvitték a rendház számadási könyveit, a hirdető könyvet, a postakönyvet, a fűzetlen anyakönyvi lapokat. Megjegyzendő, hogy e könyvek majdnem egészen üresek voltak, s csak a pár első lapon volt írva. Úgyszintén elvitték a rendház misebor-készletét az utolsó cseppig, de hála Istennek, harmadnap már sikerült szerezni megfelelő mennyiségben és minőségben. így szentmisét mindig tudtunk tartani a templomban. Kevés kivétellel a nagyböjt folyamán naponkint tartottunk böjti ájtatosságot is. A nagyheti szertartásokat már teljes egészében megtartottuk a feltámadási körmenettel együtt. A Nagyhetet megelőzően, Virágvasárnap előtt háromnapos lelkigyakorlatot tartottunk híveink számára. Hála Istennek, várakozáson felüli hallgatóság előtt mondhatta el időszerű beszédeit P. Wimmer. A közös szentáldozást Virágvasárnap reggel végezték a lelkigyakorlatozók. A viharos idők elmúltával las[s]an már a gyalogos fővárosi zarándokok is kezdenek jelentkezni, ugyan még csak kisebb, 10-15 fős csoportokban, de az tagadhatatlan, hogy a megpróbáltatás nehéz napjai nagy lelki igényt váltottfak] ki bennük. Mi pedig, a rendház és a plébánia hívei a 182
