Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Míg a lakosság nem mert az utcán mutatkozni, magam lelkipásztori készséggel naponkint végigjártam az utcákat, házakat, betegeket elláttam, segítettem mindenkinek, miben tudtam. Nemcsak a katolikusok, de a reformátusok is igen gyakran hívtak, látogassam meg őket. Örültek, midőn vigasszal mentem közéjük is. Pleb. templomot 8-10 napig hagyták az oroszok. Aztán elkezdték a gyertyákat rabolni. Ekkor az értékeket, a Sanctissimumot legelőbb, megfelelően elhelyeztem, de a paramentumokat stb. nem tudtam megmenteni, mert a tornyot megfigyelőnek használták a temetőkápolnával együtt, sőt gépfegyverrel lőttek a templomtoronyból. A németek ekkor már lőtték a templomtornyot, plébániát, házakat, stb. Jan. 22-én bejöttek a németek Bajna-Szomor-Vasztély-Nádor pt felől, irtózatos ágyúzás, pergőtűz után hajnalban. 14 napig voltak bent és csak Mány lakóházait, határát már nem foglalták el. Kifogástalanul, szinte finoman viselkedtek. Lakosságot egyáltalán nem bántották, ellentétben az orosszal, ki általában kínozta a polgári lakosságot. Az oroszok febr. 2-3-án próbálkoztak vissza, betörni, de csak febr. 4-én bírtak bejönni. Magatartásuk még rosszabb lett, mint azelőtt. Személyemet általában nem inzultálták, de midőn megfelelő módon felszólaltam és kértem őket, a templomot ne rabolják tovább, nőket és másokat ne bántsanak, agyon akartak lőni, de persze ez lelkipásztori működésemet nem tudta megakadályozni. Febr. 9-én Etyekre evakuálták az egész falut. így híveimmel mentem, kik közt egész jelzett idő alatt jelen voltam, bár a németek Il ik kivonulásakor felszólítottak, menjek velük Győr felé, de természetes, mint lelkipásztor nem mentem, hanem a hívek közt maradtam. Különben a németek innen senkit sem kényszerítettek, hogy velük menjen. Kb. febr. 20-án el kellett hagyni a bicskeieknek és a mányiaknak Etyeket, állítólag az etyekiek kapzsisága miatt. Mányiaknak Pusztazámort, Sóskutat, Törökbálintot és Biát jelölte ki helyül az orosz katonai hatóság. Etyek[en] különben nt. Tőke esp. ür fogadott szívesen dr. Teller piarista166 barátommal együtt. Sajnáltam, hogy el kellett jönni a mányiaknak is, még tovább menekülni, szenvedni. Mert az evacuatio alatt - természetes az oroszok - teljesen kirabolták a templomot, plébániát, lakásokat, sőt útközben is megraboltak bennünket, a menekülőket az oroszok. Febr. 20. - niárc. 1-ig Pzámoron voltam Nagy Ipoly ft. úrnál, ki a legnagyobb szeretettel vett körül, majd néhány napot Sóskúton töltöttem Duchovich ft. úr körében. Onnét kb. 1 hétig Pesten rokonaimnál voltam. Majd Törökbálinton látogattam meg a híveket, aztán márc. 26-28. körül már visszatérhetve - előbb nem volt szabad - ismét Mányon vagyunk a hívekkel együtt. Pleb. templom eléggé sérült. Tornya letaroltatott, zsindely teteje 1/3 részben kilyukasztott, hiányos, de belül még aránylag használható. Oroszok meg is gyalázták a templomot, azért a sürgős szükség miatt magam végeztem egy rövid expiáló ájtatosságot. A romokat, magam is végezve a kubikus munkát, eltakarítottuk a templom körül. A templom, bár rongált, 1-2 nyári hónapig nagyobb baj nélkül használható. Ápr. 1-jétől mindennap van bent sz. mise. [Az] iskolaépületek, - [a] plébániával együtt - nem használhatók jelenleg. Lakásom Kocsis tanító úr - ki mindenkor példát adó hűséges munkatársam volt és most is az - lakása egyik szobájában van. Iskolai oktatást nagy nehézségek „letörése” után ápr. közepétől tartjuk. A többi és bővebb vonatkozást rendkívül nagy és elkerülhetetlen munkám miatt később tudom csak jelenteni. A legmélyebb tisztelettel Dr. Bóna József pleb. Mány 166 Vélhetően Teller Józsefről van szó. Kéziratban Taller alakban, de ilyen rendtag nincs. 181
