Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
aki három hétig lakott a plébánián a nélkül, hogy nálam, mint házigazdánál csak egyszer is jelentkezett volna. Minden éjtszaka mulattak, lármáztak úgy, hogy három héten keresztül nem volt egyetlen nyugodt éjtszakánk. Ugyanilyen volt a legénység viselkedése is. Templomba nem jártak, sőt kigúnyolták úton-útfélen azokat, akik vasárnap szentmisére mentek. Nem egy helyen leköpdösték a lakásban a falon függő szentképeket, a feszületre pedig ez volt a megjegyzésük: „Miért tartjátok azt a fadarabot a zsidóval a falon?” Jelszavuk ez volt: „Mi hiszünk Hitlerben, Hitler hisz Istenben, nekünk ez éppen elég. Egyházra, papokra nincs semmi szükség. Nálunk a papok követ törnek az országúton.” A bundisták közül sokan megütköztek a német katonák viselkedésén, mások ellenben átvették a jelszót és kezdtek elmaradni a templomból. Az erkölcstelenségnek nem volt határa. Esténkint fiatal leányokat vittek át a katonák a szomszéd községekbe, s ott reggelig mulattak, vagy az erdőbe vonultak ki az asszonyokkal együtt, s ott mulattak. Paraszt leányok részegen, cigarettázva mulattak együtt a német katonákkal. Minthogy a kultúrházat lefoglalták, a magyar leányokkal magánházakban jöttünk össze vasár- és ünnepnaponkint délután, a legényekkel pedig a kertekben, hogy lekössük őket, annál is inkább, mert a német katonáknak minden törekvésük az volt, hogy ezeket is bevonják a társaságukba. Amikor látták, hogy ez nem sikerül, elmentek a főjegyzőhöz, s őt és engem vontak felelősségre, hogy a község lakossága nem tart együtt. Figyelmeztettek bennünket, hogy tartsunk velük, mert nekik jogukban áll az ellenszegülőket eltenni az útból anélkül, hogy ezzel valakinek felelősséggel tartoznának. Másfél hónapig tartott a német SS katonák lélekölő munkája, amelynek eredménye nagyon siralmas volt. Még a jobbérzésűek közül is sokan megtántorodtak. A jók ellenben annál jobbak és öntudatosabbak lettek. Szülők, akiknek a fia önként ment el SS katonának, sírva jöttek hozzám és könyörögtek, hogy segítsek rajtuk, hozzam vissza a fiúkat, mert megöli őket a lelkiismeret-furdalás, hogy elengedték fiúkat ilyen társaságba. Mások a leányaik miatt sírtak, akiknek már nem tudtak parancsolni, s egyik szégyent a másik után hozzák a szülőkre. Segítségről természetesen már nem lehetett szó, legfeljebb csak vigasztalásról. A vallás ellen indított propaganda idején történt, hogy megyéspüspök úrral kapcsolatban azt a valótlan hírt terjesztették el a községben, hogy titkos rádiót találtak nála, s emiatt letartóztatták, sőt pár nap múlva már azzal a hírrel volt tele a falu, hogy püspök urat kivégezték. Ekkor összehívtam az egyházközség képviselőtestületét, feltártam a való igazságot, s arra kértem őket, hogy az ilyen valótlan híresztelések ellen minden erejükkel küzdjenek. Főleg azért tettem ezt, mert tudtam, hogy a képviselőtestületben is van két rosszindulatú ember. Minthogy a rágalmazások és hazugságok tovább terjedtek a községben, a legközelebbi vasárnapon a szószéken is szóvá tettem ezt, és erősen kikeltem mindazok ellen, akik valótlan hírekkel vallásellenes hangulatot szítanak a községben. Az eredmény az lett, hogy a jobb indulatú bundista férfiak sorra jöttek mise után a sekrestyébe és megköszönték a prédikációt, azok pedig, akik találva érezték magukat, másnap feljelentettek Móron a főszolgabírónál. Ő elutasította őket azzal, hogy engem személyesen ismer, tudja rólam, hogy nem szoktam meggondolatlanul cselekedni, s ha mégis ragaszkodnak az ellenem való eljárás megindításához, készüljenek fel arra, hogy a pert elveszíthetik. Ezek után az ellenem emelt vádat visszavonták. Az egész község népe - kivéve a megrögzött bundistákat - föllélegzett, amikor két hónap után az SS katonáktól megszabadult. Helyükbe néhány nap múlva 350 katona érkezett 500 drb lóval. Ezek a Wermacht emberei voltak, valamennyi frontot járt komolyabb és idősebb ember, akik közül már többen jártak a templomba, sőt szentségekhez is. Ezek már csak szórakozni jártak a bundházba. Ezek közül a legtöbben gyűlölték a német rendszert, elítélték a magyarországi svábok ténykedéseit, és nem egyszer, különösen, ha többet ittak a kelleténél, a legdurvább megjegyzéseket tették Hitlerre és rendszerére. 164
