Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
ség volt elhelyezkedésükben, hogy a parancsnokságok az újtelepre, a totlikba, kis házakba mentek, egész utcasorokat kiürítettek, míg a nagy házakba inkább a legénység helyezkedett be. Nálunk is egymást váltogatták az elvonuló és jövő soldátok130. Az elsők még úgy kívánták a szobáinkat, ahogy voltak, a következők már kidobálták a bútorainkat, és kaszárnyát csináltak szobáinkból, deszka fekvőhelyekkel. Egy szobát mégis mondhatjuk, hogy meghagytak. Annak megtartásában a községi parancsnokok is segítkeztek. Ide mentettük, amit a rablásukból el tudtunk vonni. Káplánokkal együtt kb. 2 hétig a pincében éltünk, ide kergetett le az átjövetelüket bevezető pergőtűz. Idejöttek aztán a következő napokban megijedt, értékeiket, asszonyaikat, lányaikat menteni akaró családok. Bugyrokban hozták értékesebb holmijukat, lányok meg a falu szélekről úgy jöttek, ahogy részeg állati katonák elől szöktek, még ennivalót is úgy hoztak utánuk. 15a családok száma, akik vagy egészben, vagy csak egyes tagjaikkal kerestek, és hála Istennek találtak is menedéket a plébánia pincéjében, nem csak az anyagi pusztulással szemben, hanem ami sokkal fontosabb volt akkor, az erkölcsi tönkretétellel szemben is. Elhagyott lakásukat persze távollétük alatt feldúlták, kifosztották, az utóbbit a történelmi hűség kedvéért, szégyennel kell feljegyeznem nemcsak az oroszoktól, de a magunk fajtájától is kellett szenvednünk. A plébánián sem jártunk különben. Ágyneműinket szinte teljesen elvitték a két fajta orosz. így jártunk felső- és alsóneműinkkel is. Csak az a maradt meg, amit a szekrényeinkből ki tudtunk előlük lopkodni. Irodát teljesen szétszórták, az iratkazlakból, amikben térdig jártak, meg sem tudjuk állapítani mi maradt meg a levéltárból. Anyakönyveket megmentettük a pincében. Csupán az 1800-as keresztelési anyakönyvnek veszett eí tízévi bejegyzése. Kitépték. Könyveknek szintén nagy ellenségei voítak. Jobban szerették őket a padlón, mint kézben, vagy könyvtárban. A finom, vékony papírnak meg kitűnőek voltak cigarettapapírnak. Mikor jelenlétük lidércnyomásától egy kissé megszabadultunk, akkor tudtunk csak eszmélni arra a förtelmes piszokra, ami utánuk maradt. A pusztulásra és esztelen pazarlásra, amit végbevittek. Padlást, irodámat closettnak használták, az istállóba beraktározott iskolapadokat, templom padlódeszkákat eltüzelték... Ugyanezért felszedték az istálló padlását, kivágták a tetőszerkezet gerendáit, kiszedték a szekrények hátulját, polcait, mindenféle fiók puha fadeszkáit... Hogy evésük, ivásuk milyen mértéktelen töltekezés volt, azt európai ésszel nem tudjuk megérteni. Az afrikai utazók fantáziája produkál csak ilyen leírásokat az ottani bennszülöttek táplálkozásáról. Lovaik előtt állandóan tele volt a jászol gabonával, ők maguk képesek voltak egy kilogrammra való húsért egy tehenet, ökröt, vagy disznót lelőni. A plébánián beszállásolt 15 ember 17 nap alatt levágott két nagy ökröt, egy tehenet, és egy éves borjút. Persze az egésznek 80%-a rájuk büdösödött és eldobták. Mi pusztult szeszben?? Lisztben? Krumpliban!? Meddig kell majd megkoplalnunk ezt a pazarlást??? Katolikus iskola: Már az orosz bejövetel előtt nagy károkat szenvedett. Aknák kiverték ablakait, kiszaggatták ajtóit, mert úgy a magyar, mint a német katonák szállásnak használták. Padjait a plébánia istállójában raktároztuk el. Az orosz áttörés előtti napokban gránátokkal lőtték és a tetőzetben tettek nagy kárt. Az oroszok alatt raktárt rendeztek be benne, felszerelést, szemléltető eszközöket, térképeket, szekrényeket, még az ablakszárnyakat is eltüzelték, szétszórták. Padokat a plébánián tüzelték el, talán egy osztályra valót tudtunk átmenteni a zárdába. Tanítók: 5 közül 3 vonult be katonának. Szeremlei Szabó Nándor, Csíki Győző és Irmai István. Vitéz Havas József még 1942-ben katonáskodott, egy évig kinn volt Oroszországban is, de 1943-ban leszerelt. Irmai István hazajött, a kettő odavan még hadifogságban, Havas Józsefet pedig még február elején elvitte az orosz GPU, és azóta nincs róla semmi hír. Elfogatásakor elmentem a parancsnoksághoz. Nyilasságról vádolták. Én bizonyítottam, hogy nem volt köze hozzájuk. Meg is ígérték, hogy magasabb parancsnokság kihallgatása után szaba-130 Katona - német. 139
