Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

ütötték-verték lovaikat, nem tudták a templomba bevinni őket. Erre három dühödt ember botokkal leverte a csillárokat és lerombolta a főoltárt. De azért szállásnak is használták a templomot. A külső sekrestyében rádiósok tanyáztak egy hétig, a hátsó csarnokban pedig kozákok pár napig. De ez is elég volt arra, hogy eltüzeljék a katafalkot a koporsóval együtt. A kántorkönyveket, kottákat, a kórus szekrénytartalmát egészen szétszórták. Leszerelték a legkisebb harangot, s talán győzelmi jelül elvitték. Utóbbi elvesztése szerencsére nem lett végleges, mert húsvét táján Szina-telep felé megtalálták az országút árkában, és egy jó hívünk meghozta. Egyet, a második harangot a kormány vitette el, így megmaradt és meg is van még három harangunk. Mikor még megemlítem, hogy többszöri kitakarítás után is templomunkba bepiszkítottak, lefestettem azokat a szomorú eseményeket, amiket templomunk a négy hónapos pusztulásban átélt. Megjegyzem, még az első napok után a miseruhákat és a templomi felszereléseket a zárdába mentettük át, és ott a pincében meg is tudtuk őrizni... Mihelyt pedig mesterembereink dolgozni kezdtek, az ajtókat is rendbehozattuk és bezártuk. így a parancsnokságok segítségével az utózabrálástól a templomot megmentettük.

Eötvös kegykápolna: Amint már említettem, még november elején az ajtó zárját összelődözték. és mert így sem sikerült feltörni, kézigránátokkal berobbantották ajtaját a németek és szállásnak rendezték be. Ebben az időben a teteje kapott aknát, falai pár lövést, belseje aránylag keveset szenvedett. Az oroszok aztán a belsejében is pusztítottak. Kereszteket, szentképeket, bútorzatot elpusztították, az Eötvös kriptát feltörték, Eötvös báró befalazott koporsóját minden emberi érzésből kivetkőzve a kripta elé kihurcolták, feltörték, és koponyáját az emlékmű talpazatára kiállították. A kápolna perselyét szintén elvitték.

Zárda kápolna szenvedett aránylag a legkevesebbet. Itt fosztogatás nem történt. Ruhái, felszerelései megmaradtak, csak szép színes ablakai szenvedtek a légnyomástól. Előcsarnokának ablakait és ajtaját törte össze az udvarra leesett légibomba. Itt tartottuk a szentmiséket, amik csak éppen 3 napig szüneteltek. A hívek dicséretére azt is feljegyzem, hogy a közel lakók nem törődve a veszedelemmel, amint megtudták, hogy szentmise van mindjárt jöttek is, nem csak vasárnap, de köznap is mindig többen. Érezték, hogy szükségük van a szentmiséből, a szentáldozásból beléjük áradó erőre a veszedelmekben... Nappal is őriztük az Oltáriszentséget, éjjelre pedig a pincében elkészített helyen, ahol laktunk... Amikor a veszedelem kissé enyhült, és a hívek vasárnapokon már többen mertek jönni a szentmisére, akkor már a zárda színháztermét rendeztük be, és ott tartottuk a vasárnapi szentmiséket. Felejthetetlen marad a háborús feltámadási körmenetünk... A parancsnokságtól robot szünetet sikerült kapni az ünnepre, megkevesbedett az orosz is, inkább csak pesti zsákmányt cipelő karavánok, és kocsisorok vonulása jelentett veszélyt, ennek következtében, meg a lelkekben felgyülemlett sok érzés ösztönzésére, oly hatalmas tömeg jött össze, és vett részt a körmenetben, mint a békében is ritkán és énekelt olyan lélekkel, hogy abban benne sírt minden bajunk és panaszunk. Az oroszok láthatólag megdöbbenve álltak az utcákon, megálltak autóik és kocsi[ja]ik, részint, hogy lássanak, részint, hogy helyet engedjenek... Bizonyára másnak látták ezt a körmenetet, mint az ő felvonulásaikat odahaza.

Plébánia: az oroszok támadásakor kapott aknák következtében sérült meg a tetőzetén. A konyha-tető egész cserepét lesöpörték, a főépületen szerencsére csak pár négyzetméteren. Itt a gerendázat is komoly kárt szenvedett. A melléképületeken, a káplán lakás és istálló tetőzetén csak szilánkok okoztak kisebb rongálásokat. Egy gránát a Duna felőli ház falat találta telibe. Szerencsére a belső támaszfal mellett, így aztán nem tudta bedönteni, csak behorpasztotta a 90 centiméteres falat. Udvarra, kertre és utcára több akna esett, amik az ablakokat teljesen elintézték. A németek is visszalőttek Baracska környékéről egy nehéz gránátot az udvarra, eltalálták vele az emésztő kút betonfedését, még így is kárt okoztak. Bedöntötték a felső kert kerítését, az alsóban megöltek egy oroszt. Persze az udvarra nyíló ajtókat és ablakokat is szitává luggatták. A plébánia és káplánlakás állandó orosz tanya volt. Feltűnő jelen138