Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
ték, templompénztár 300 pengőjét elvitték, pénztár és számadáskönyv, legnagyobbrészt tiszta lapokkal elveszett. Levéltárt széthányták, de nagyjából megvan, és azóta rendezem. Engem teljesen kifosztottak minden ruhámból, értékemből, vagy 80 ezer pengő károm lett. A német lakosság hangulata teljesen desperált. Számolnak a kitelepítéssel. Munka nem igen megy, érzésben megmaradtak náciknak, és azzá lettek azok is, akik eddig nem voltak. Állandóan jönnek-mennek a Sár utcába. Néhány exponált sváb család Németországba menekült és ott maradt. A községben két párt van: kommunista, a régi cselédségből, nem zajos, vezethető, magyar, én és a tanító látjuk el tanáccsal; a svábok a kisgazda pártba léptek be, miután néhány hétig a parasztpártba tartoztak, de azt hamarosan elhagyták megtudván, hogy az nem felel meg nekik. Ezek csak egy tehetetlen tömeg. Senki sem bízik bennük. Templomot sérülései ellenére használjuk, a tanító kölcsönadta harmóniumát. Az istentisztelet nyelve a megszállás óta magyar. Iskolában a tanítás, a meghatározott időben csak magyarul folyt, a német tanítást megszüntettük, azonnal, a kezdet kezdetén. A nép ugyan morgott, de most csend van. A magyar és német lakosság között nagy az ellenszenv, vádaskodás, gyűlölködés, mintha valóban csak lakosságcsere segítene a helyzeten. A Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóságnak maradtam mély tisztelettel Szittyay Dénes admin. Bakonysárkány Miklós József adminisztrátor jelentése, datálatlan [1945. szeptember 9- előtt ] (SzfvPL No.4556 - 1216/1945, gépelt) Jelentés a bakonysárkányi plébánia háborús eseményeiről Ez a falu megérdemelte sorsát, és mégsem okult; úgy érzem, még nehéz napok előtt áll... Ebbe a mondatba sűríthetném össze jel[e]ntenivalómat. A nemzetiségi faluk minden problémája itt is égetően megmutatkozott. A múlt év őszén a front közeledtével kezdett a hangulat is ideges lenni. Érthető, hiszen [a] propaganda még színmagyar vidékeket is aggodalommal töltött el, hát még német jellegű falut, ahol csak volksbundos a legutóbbi időkig legalább 300 maradt, közöttük sajnos a legjobb módú gazdáink is. Német származású és anyanyelvű pedig a falunak kb. 70%-a. Viszont a nyilasmozgalom szinte ismeretlen volt, úgyhogy még párt sem volt. 1944. december elején már megindult a mozgalom a népi németek kitelepítésére. Összeírták a távozni szándékozókat és a bundosok 90%-a önként ment szinte boldogan haza Németországba. (Legalábbis kifelé örömet mutattak.) Előbb azonban búcsúzóul feljelentettek az SS-eknél, és csaknem elhurcolásom lett az eredménye. Velük dec. 18-án indult el a vonat. 65 család, 271 ember. Férfiakat azonban már előbb besorozták és elvitték német katonának. Vagyonuk a német katonaság szabad prédája lett, ezek levágtak és felemésztettek minden állatot, bútorokat tüzeltek, és szinte lakhatatlanul hagyták hátra minden házukat. A garázdálkodás folyt és a vagyonbiztonság megszűnt, apró állat meg nem menekült tőlük. így jutottunk el karácsonyig. Felettünk állandóan az orosz gépek, éjjel bombahullások közben 24-én éjfélkor két szál gyertya mellett éjféli mise, egyben [az] utolsó német nyelvű, sok német katonával. Karácsony napján d. u. 3-kor orosz gépek géppuskáztak és bombákat dobtak a sok német katona miatt. Civil halott nem volt. Egyik éjjel a szemközti házba hullott egy kisebb bomba, a plébánia összes ablakai betörtek. (Csak a fronton 8 ablak van.) Jelenleg is csak 106 106 Kísérőlevele szerint e napon sürgetésre másodízben terjeszti be az adminisztrátor jelentését, az első „elkallódott”. 105
