Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A HÁBORÚ ÉVEI
jünk meg szökést, mert akkor neki lőnie kell. Átmentünk a városházára, ott magunkhoz vettük a jó öreg Héjj Károlyt, lementünk Jutásra, s ismét vonattal Szombathelyre utaztunk, majd egy átvirrasztott riadós éjszaka után Sopronba, a városházára mentünk. Kőhidára, ahová küldött minket Pintér főispán, nem fogadtak be, így a Megváltós Nővérek Anyaházába vittek, s ott átadtak a gondnoknőnek, s rendőri felügyelet alá helyeztek. Március 9-én érkeztünk Sopronba, s a Megváltós Nővéreknél május 17-ig voltunk internálva, amikor végre hazajöhettünk. Ott találtuk Mindszenty József veszprémi püspök urat papjaival, aki Kőhidáról jött oda, és Bauer Ottó bonyhádi plébánost. Rendőr ült a szobánk előtt, de szabadon jártunk-keltünk a házban és a szép kertben. Én egész nap kertészkedtem. Itt éltük át másodszor az orosz megszállást. Tanultunk a fehérvári megszállásból, megszerveztük a ház védelmét, és simán átestünk rajta. Délután Mindszenty magához kéretett, és azt mondta, hogy ő megszökik, de mivel ez nekem is kellemetlen, hát közli velem, legjobb lenne, ha én is megszöknék vele. Öcsém bevonásával tanácskoztunk és megállapítottuk, hogy ez egyenlő a halállal. Mindszenty aznap éjjel egy kocsival feltűnés nélkül kiszökött és a városban körüljárt, de visszajött. Pár napra rá levelet kaptunk mind a ketten Vájná belügyminisztertől103, hogy Szálasi szálláshelyén egyházi konferenciát tart, s a győri püspököt, a pannonhalmi föapátot104 és mi kettőnket meghív arra. Autó jön értünk és elvisz. Én megköszöntem a meghívást, s tudattam a belügyminiszterrel, hogy mint internált nem vehetek részt a tárgyaláson, csak ha előbb szabadlábra helyeznek. Nem jött rá válasz, ellenben mire a tárgyalás napja elérkezett, Szálasi és egész kormánya már messze külföldön járt... Az oroszok Húsvéthétfőn elfoglalták Sopront és rohantak Bécs felé. Húsvéthétfőn hivattak az orosz parancsnokságra. A kép ugyanaz volt, mint Fehérvár[ot]t: rengeteg ember vörös szalaggal a karján ténfereg a folyosókon. Csupa ágrólszakadt, aki mind felajánlotta szolgálatát az orosznak. Szomorú és leverő kép volt. A parancsnokságon egy orosz tiszt fogadott azzal, hogy készüljünk, visszavisznek Fehérvárra, ez a fehérvári kispipás parancsnok üzenete, aki tiszteletét küldi. Bármily kedvező volt látszólag az üzenet, nem fogadhattuk el, nem akartuk magára hagyni a jó nővéreket, de meg az út is bizonytalannak ígérkezett még. Megvártuk, amíg a város lecsendesedett és szabad lett a forgalom. Egy szép napon betoppant Horváth Kálmán és Visy Rafael. Invitáltak, hogy jöjjek haza. Kérdeztük, mi újság Fehérvárott.- Semmi különös. - Mikor ők eljöttek, még oroszok voltak a palotában. Ott mindent kifosztottak, szegény Bergendy Jánost lelőtték, lelőtték még Gáspár Jánost, meghalt Baumgartner Károly... - Nem történt „semmi különös”. 103 Vájná Gábor. 104 Apor Vilmos ill. Kelemen Krizosztom. 86
