Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

A HÁBORÚ ÉVEI

Felkészültünk az útra. Kimentünk a pályaudvarra és reggel 8 órától délután 5 óráig vártunk, amikor beállított a vonat, tele zsidó menekülttel. Ehhez kapcsolták hozzá a marhakocsinkat, s indulhattunk haza. A kalauz bíztatott, hogy reggelre Fehérvárt leszünk, de már a második állomáson csőrepedés volt a mozdony kazánházán. Kellett várni, amíg jött egy másik vonat, akkor minket ahhoz átkapcsoltak, de az meg félnapokat állt, mert közben a mozdonyt mindig elvitték a benzint szállító vonatok kisegítésére, így szerda estétől szombat reggelig utaztunk, mire Fehérvárra érkeztünk. Mindszenty püspök úr Pápán leszállt és gyalog vágott neki az útnak, mi pe­dig valóságos diadalmenettel jöttünk be az állomásról a püspöki palotába, ahol a palotát teljesen kifosztva találtuk. Nagy volt az öröm a kedves nővérek között. Augustina, Paulina, a kis hős nővér, Sebastiana - aki a legnagyobb lövöldözés alatt hidegvérrel nyitogatta velem az ablakokat az emeleten - szeretettel fogadtak. Egy hét múlva Pestre mentem egy teherautón az öcsémmel bátyámhoz és nővéremhez, akik azt a hírt kapták, hogy engem az oroszok agyonlőttek. Nagy volt az öröm és boldogság, hogy túléltük a jó Isten kegyelméből ezt a szörnyű időt, s a sok ima - mondották - nem veszett kárba. Székesfehérvár ostromának végéről csak később értesültem. 4-5 napig rémesen lőtték a várost az oroszok. Ekkor lőtték le a zirci templom tornyát és felgyújtották a templomtetőt, és a felsővárosi templomtornyot is ekkor lőtték le. A szokatlan lövöldözés már annyira fokozódott, hogy már szinte kívánták a fehérváriak, bár jönnének be az oroszok. Be is jöttek március 21-én105 szörnyű ordítozás és lövöldözések között. Nagyon durvák voltak. Később tudtuk meg, hogy egy fegyenczászlóaljat uszítottak Fehér­várra. Legelőször összeszedték a papokat, és a református lelkész kertjébe gyűjtötték őket. Este 6 óra volt, amire kiszabadultak a bizonytalan fogság­ból, hol semmi ételt, italt nem kaptak. De közben az öreg Kovács Jánost faggatták, hogy ki volt a papok közül nyilas, vagy ki volt jóban a nyilasok­kal. Milyen jó, hogy nem rendeltem el, hogy beszéljenek papjaim az oroszok ellen, ahogyan pedig azt a nyilas főispán kívánta! Az oroszok bejövetelét követő reggel nagy felfordulás volt a püspök­ségen. Idejött a frontparancsnokság, s aki papot találtak, azt ütötték-verték. Szegény Bergendy azt hangoztatta, hogy a városparancsnok nélkül itt a házba senki sem jöhet be. Először ütlegelni kezdték, majd az egyik orosz tarkón lőtte az irodában, és ott halt meg. Németh Lászlót is elfogták, összeverték, egy nagy fahusánggal ütötték, s elvették a pénzét. Ezen össze­vesztek az oroszok, ezalatt Németh László egérutat nyerve megfutamodott előlük és átment a városparancsnokságra. A kispipás parancsnok átjött és beszélt a frontparancsnokkal, de végül is azt mondta, hogy Bergendy holttestét tüntessék el azonnal, és mindenki hagyja el a palotát, ha kedves az 105 Az eredeti kézirat itt tévesen január 21-i dátumot jelöl meg. 87

Next

/
Thumbnails
Contents