Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A HÁBORÚ ÉVEI
találtam az egész fehérvári városházát. Az Angolkisasszonyok zárdájában egy szép tágas vendégszobában helyeztek el mind a négyünket. Egy csendőr ült az ajtónál. Nem volt szabad kimenni a kápolnába, nem volt szabad sétálni, a szobában beszélni, elvitték a rádiót. Egész nap olvastunk. Én elolvastam Ward Mária életrajzát rossz német fordításban. Azután a főispán rendeletére a kosztot egyszerűsítették. Egytálétel volt megengedve, abba azonban a jó nővérek mindent beletetettek. Nem volt szabad minket látogatni. Bejczy Gyula utánunk jött, de nem sikerült bejutnia. A zirci apát"11 egyszer a folyósón végigment, s az ajtón át beszólt. A Skorka ismételten közbenjárt, de sikermentesen. Evvel engem teljesen elzárt egyházmegyémtől. Megírtam Pintér főispánnak, hogy ezzel a Szentatyának fenntartott kiközösítést vonta magára. A kiközösített nem járulhat szentségekhez; érvényesen nem gyónhatik; nem kaphat egyházi temetést, ha meghalt stb. Szereztünk egy Codexet, abból magyarul kiírtam a törvényt, s ezt a csendőrrel elküldtem Pintérnek. Skorkának megmutatta, s mondta, hogy ezért lógni fogok. És szegényt őt akasztották föl. Bajorországban egy istállóban elfogták, ahol stallpürsch101 102 volt, hazahozták. Itt egy monstre pőre volt, mert a pincében 8 hullát ásattak ki vele, köztük szegény ártatlan Deák Toryt, aki munkaszázadban szolgált, fölszaladt a szülei lakására, ami akkor már Gestapo-szállás volt, letartóztatták, átadták Pintérnek, ez pedig a pincében agyonlövette. Ezért a 8 halottért és a 18 cigányért, akiket az apáti erdőben fölkoncoltatott, halálra ítélték. Halála előtt édesanyját küldte hozzám, hogy oldozzam föl az exkommunikáció alól. Meg is tettem szegénynek, akit Pesten a Gyűjtőfogházban fölakasztottak. Letartóztatták [volna] Neményi Lajost is, annak azonban már annyira elég volt a börtönből, hogy a püspöki palotában egy kaminlyukba felmászott, s ott a magasban egy kiálló szögön megállt, és megvárta, amíg a csendőrök elmentek, s a sötétség leple alatt a vasútvidéki plébániára menekült Horváth Kálmánhoz, aki ott elrejtette. A csendőrök minket váltig faggattak, hogy hol lehet, mert parancsuk van: ha meglátják, lőjék agyon. De a dologról senki sem tudott semmit, csak Bergendy János és Németh László. Végre befejeződött a vizsgálati fogság, megjött Ulehla Frigyes, a fónyilas és meghozta a végzést. A végzés szerint Shvoy Lajos „métely a nemzet testén”, s azért el kellett attól különíteni. „Nem érzett együtt a nemzettel és ezért nem akart eltávozni, s evvel sokan ittmaradtak, és áldozatai lettek az oroszoknak. Nem akarta elrendelni, hogy papjai prédikáljanak az oroszok ellen...” - Mikor az írást átvettem, élesen tiltakoztam ellene. Öcsém végzése az volt, hogy oly szoros kapcsolatot tart fenn a fövádlottal, és semmi remény sincs rá, hogy ez a viszony megváltozzék. Öcsém is tiltakozott ellene, ekkor Ulehla könyörgő hangon arra kért, hogy ne kísérel101 Endrédy Vendel. 102 Istállófiú, istállótisztitó - német. 85
