Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A HÁBORÚ ÉVEI
Délután kimenteni: üres volt a város, az egész Széchenyi út. Később megtudtam, hogy a németek Siófok és a Balaton felől öt irányban támadtak olyan erővel, hogy felbomlott az orosz fegyelem. Másnap reggel megjelentek a magyarok Székesfehérvárott. Január 21-én felszabadították a várost. Óriási volt az öröm. A harangok zúgtak. A ferencrendieknél hálaadó mise volt, énekelték a Te Deumot. Az utcán a tömeg éljenzett, mikor bevonult a fehérbe öltözött magyar csapat. Látszott rajtuk, hogy igen fáradtak. Egy darabig még folyt az embervadászás. Eltévedt, elmaradt oroszokat lőttek agyon. Délután ökrös szekérre dobták a hullákat és vitték elásni. Azután visszajöttek a nyilasok Veszprémből, és megjött Pintér főispán is február 2-án. Hideg, szeles nap volt. A hangszórók bömbölték, hogy Várpalotán nyolc fűtött vonat várja az utasokat, aki el akarja hagyni Fehérvárt, menjen. Délután már pánikszerű izgatottság vett erőt az embereken. Nekivágtak sokan gyalog, vagy felkéredzkedtek német autókra. Azok kivitték őket a városból, ott letették őket, holmijukat pedig elvitték, és mehettek amerre akartak. Persze fűtött vonatról szó sem volt. Mi lett a sorsuk a menekülőknek, ki tudná megmondani... Február 8-án délután 4 órakor beállított a püspökségre Kozma alhadnagy és a Nemzeti Számonkérőszék 14 csendőre. Engem kerestek. Mikor megtaláltak, Kozma alhadnagy letartóztatott. Hiába hivatkoztam rá, hogy felsőházi tag vagyok, hiába kértem írást, azt felelte:- Háború van,.és ez mindent megmond. Attól kezdve egy csendőr állandóan mögöttem állt. Csomagolni kezdtem. Letartóztatták az öcsémet, Shvoy Kálmán altábornagyot, Büttner Ferenc kanonokot és a szegény „USA” becenévre hallgató Fülöp Ferenc, kedves amerikai kispapunkat. A csendőrök minden ajtót elálltak, s mi a kapu alatt gyülekeztünk, várva az autóbuszt. Közben a nővérek megkínáltak uzsonnával. Végre fél hétkor egy üveg nélküli autóbuszra szálltunk mi négyen, a tizennégy csendőr és az alhadnagy, és száguld[ot]tunk a fagyos télben. Egyszer álltunk meg, egy autó állított le minket, Pintér főispán érdeklődött, hogy minden rendben van-e. A péti csendőrőrsnél leszálltunk, bevittek egy terembe s ott az asztalnál letelepítettek. Vacsoráztunk pörköltet nokedlival. Utána előkerült a parancsnok - kissé pityókásan -, Botond százados. Az öcsém számomra pihenőhelyet kért. Erre előhoztak egy priccset, azon feküdtem, fejem felett egy kétszázas égő égett. Az urak a lócákon heveredtek le. Közben hoztak be mindenféle előállított embereket, egy-két cigányt, egy asszonyt, aki az oroszoknak besúgta, hol találhatnak nőket, és egy orosz katonát. Azok a kövezeten töltötték az éjszakát. Nem aludtunk semmit. Reggel misézni mentem, mert követeltem, hogy nekem miséznem kell. Egy csendőrrel mentünk át a telep templomába, ott miséztünk Büttnerrel. Egyszer hallgattak ki egy rövid kihallgatáson mindegyikünket, s a rávaló szerdán vonattal átmentünk Veszprémbe. Ott bevittek a városházára, ott 84
