Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 2. szám - Tóth Roland animációs filmjelenetei (A címlapon: Bela)
Már az 1890-cs nyitó jelenetben is több nézőpontból, plánváltásokkal láthatók az események, márpedig ekkor - gondoljunk Thomas Alva Edison vagy a Lumière fivérek „ősfilmjeire” - ezek az eszközök még meg sem jelentek a filmesek „vizuális szótárában”. Hasonlóképpen a mozgások lassúsága - szemben a némafilmek 16 képkocka/másodperc aránnyal fotografált mozgásaival, amelyek a természetesnél gyorsabbnak mutatkoznak - úgyszintén olyan elem, amely távolságot teremt a némafilmstílustól. A Béla tehát képben és hangban egyaránt átértelmezve, későbbi stílusjegyekkel „átrajzolva” közelít a megidézett némafilmes fogalmazásmódhoz: formaústilisztikai értelemben éppúgy izgalmas kettősség jellemzi, mint kettős életet élő címszereplőjét. Ezt figyelembe véve, az ábrázolás módja és az ábrázolás tárgya elválaszthatatlan egységgé kapcsolódik össze a Bélában. Tóth Roland animációi három látványosan eltérő világba invitálják a nézőt: egy pince szűkMohos mikrokozmoszából (Gondolatok a pincében) a természeti miliő tágas tereibe és a 18. századi Kapuvárba vezet az út (Istók), hogy aztán városokon, sőt földrészeken átívelő utazásban lehessen részünk (Béla). Az időkezelésben is nagyok az ugrások: az Örkény-adaptáció pár perces, valós idejű cselekményét követően egyikét évet sűrít Hány Istók története, míg Lugosi Béláé közel fél évszázadot fog át. A látványalkotásban is fontosak a különbségek. A Gondolatok a pincében, ha nem is monokróm, de erősen leszűkített színpalettával dolgozó alko^ tás - ezzel éles ellentétben, az Istókban színpompás látnivalók sora gyönyörködteti a szemet. A Béla drasztikusan eloldódik az előző művektől: teljesen fekete^fehér rövidfilmként igazi ritkaság a populáris animációban.18 18 Azért érdemes kihangsúlyozni, hogy a populáris animációban, mert az animáció kísérleti és/vagy formabontó alkalmazásában nem olyan ritka a fekete-fehér képalkotás. A hazai alkotók közül példa erre M Tóth Éva, Orosz István vagy Ulrich Gábor munkássága. 19 Vő. Varga Zoltán: Beszéd helyett. A zörej kiemelt szerepe az animációs filmben. Apertúra 2011. ősz. https://www.apertura . hu/2oii/osz/varga_beszed_helyett_a_zorej_kiemelt_szerepe_az_animacios_filmben/ (2023.09.08) Az alapján viszont az Istók és a Béla áll közelebb egymáshoz, hogy - szeim ben a narrátorszöveggel kísért Gondolatok a pincébennci - nem használnak tagolt beszédet, a történetmesélés szavak nélkül bontakozik ki bennük. Az animációs rövidfilmek igen nagy hányadában tapasztalható, hogy tartózkodnak a szóbeli közlésektől, s a vizualitásnak és a nem verbális hangtípusoknak tulajdonítanak prioritást - ez az animáció populárisabb és elvontabb irányzataiban egyaránt komoly művészi potenciállal kecsegtető jelenség.19 Az Istókba úgy „ágyazódik be” ez a művészi eszköz - azaz magából a cselekményvilágból is levezethető -, hogy központi főhőse nem érti a beszédet, ismeretlenek számára a szavak: hiába beszél ÍOO
