Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)

2024 / 2. szám - Tóth Roland animációs filmjelenetei (A címlapon: Bela)

körülötte tagolt nyelven a többi ember, számára mindez halandzsa - s mivel a film Istók észleleteivel hangolja össze a nézői befogadást, mi is mormolásnak hallunk szinte minden szót. Az animációk „szótlanságát” a /búban némafihmstílusjátékként gondolja tovább, mélyíti el a rendező, mégpedig hangsúlyosan nem parodisztikus változatban. Azok az animációk ugyanis, amelyek a némafilmes stílust-formanyelvet explicit módon idézik fel, többnyire parodisztikusak20

- a Béla frappáns kivétel ebben a sorban.

20 Például Bob

Godfrey: Alf,

Bill

&

Fred

(1964), Tezuka Osamu: Broken Down Film (1985).

Az Istók és a Béla - mégoly jelentékeny különbségeik ellenére is - látványosan exponálják az érdeklődést a valóság és a fikció, a tény és a legenda határzónájában egzisztáló figurák iránt. A vad gyerek és a vámpír archetipikus karaktereihez Tóth Roland filmjei

két szinten is sajátos fénytörésben közelítenek: egyrészt a magyar vonatkozás kihangsúlyozásával, másrészt az animációs forma lehetőségeivel gom dolják újra az ábrázolásuk lehetőségeit. így válnak e művek egyszerre univerzális és a hazai hagyományokban, múltban gyökerező animációs mozgóképekké.

1O1