Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 9. szám - Füzi László: „nála mindig volt méreg” (Az öngyilkosság Németh László világában)

73

ajándéka, azt előre senki nem ígérheti magának. Mért ne tegyük meg hát az óvatossági rendszabályt, ha a gyengeség magvait érezzük magunkban, hogy legalább meg ne szégyenüljön, aki nem akar megdicsőülni bennünk.12 Mindezt belátva érthető Domokos Mátyás tényszerű közlése: „Írók, kritikusok, irodalomtörténészek, de talán még az érdeklődőbb olvasóközönség körében is köztudomású (?), hogy Németh László »rémlátó« képzelete késztetésére, 1944. március 19-től kezdve éveken át állandóan mérget hordott magával. Vagy ha nem volt, legalább zsilettpengét, a cipőjébe rejtve.” Mindehhez Domokos Mátyás joggal tette hozzá: „S köztudomású (lehetne) az is, hogy Németh László üldöztetési pszichózisát tények – állandó inzultusok és brutális fenyegetések – sorozata táplálta, amelyeknek a valódiságát, »tényszerűségét« a tények kultuszának megbűvöltjei se igen vonhatják kétségbe (legfeljebb nagyvonalúan engedik feledésbe merülni)”.13 Németh László és Illyés Gyula a zsilettpengéken az ország német megszállását követően osztozott meg, miután, ahogy dr. Lakatos István írja, „megtudják, hogy mindketten Kodolányi Jánossal, Szabó Dezsővel, Veres Péterrel együtt szerepelnek a Gestapo listáján a letartóztatandók között.”14 1944. március 19-én Németh Lászlót és családját, s velük együtt Illyés Gyulát az apósa menekítette ki a Nyugati pályaudvarról, így jutottak el Felsőgödre, Németh szüleinek a házába. Az ezután következő két-három nap alatt – a legnehezebbek, amiket Felsőgödön töltöttem –, úgy hiszem, igen alkalmas alany lettem volna különféle forrású izgalmak interferenciájának áttanulmányozására. A világtól teljesen el voltunk vágva, a rádió nem adott politikai híreket, az értesüléseknek ez a hiánya, mint egy légüres tér, mohón szívta magába a rémképeket. A nehéz kertkapu minden nyikorgására az ablaknál voltam, készen arra, hogy dobozom tapogatva, a fürdőszobába zárkózzam. Illyés azon törte a fejét, hogy lehet öngyilkosságot elkövetni, ha már a kezükben vagyunk: ekkor osztottuk ketté a zsilettet, s dugtuk a cipőtalp repedéseibe.15 Ehhez a mozzanathoz kapcsolódva idézett tanulmányában Domokos Mátyás Illyés Gyula sorait idézte az Egy év című ciklusból: „Megfeleztük Lászlóval a zsilettet / s ▼

12 Németh László levele Gulyás Pálnak, 1939. szeptember 24. In: Németh László élete levelekben 1914–1948. Szerkesztette, sajtó alá rendezte: Németh Ágnes, A jegyzeteket írta: Grezsa Ferenc, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993, 328

13 Domokos Mátyás: Mi (nem) lett volna, ha..., Németh László és a Méhes Zoltán-i sorsválasztás, Kortárs, 1998. október, 63.

14 „Az író – vállalkozás”, Németh László, Életrajzi kronológia 1901. 1948. Összeállította, az előszót és a jegyzeteket írta: Dr. Lakatos István, Argumentum Kiadó, 1997, 249.

15 Németh László: Kisebbségben – Mezőszilas, in: Homályból homályba, I. i. h. 646.