Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - Füzi László: „nála mindig volt méreg” (Az öngyilkosság Németh László világában)
72 3. Németh László életútjában és az azzal szoros kapcsolatban lévő, azt mintegy visszatükröző, de esztétikai és gondolati értékei alapján öntörvényű sajátosságokat mutató életművében állandó mozgásokat, ütközéseket figyelhetünk meg. „A Newton harmadik törvénye ez, az erő, amely ellenerőt teremt” – írta André Gide regényei kapcsán,11 még pályája kezdetén, de életútjára, s egymásra következő regényeire, azok alakjaira is vonatkoztathatjuk ezt a megállapítást. Élete szellemi értelemben, de nem csak abban, állandó vibrálásban telt, a róla leszakadt hősei folytonosan egymásba átnövő változatokban léteztek a szörnyetegtől kezdődően a hősön át a szentig, aztán pedig másik irányú mozgást követve. Némethnek a külső világgal való kapcsolatában is követhetjük a vibrálásokat, s pályájának egyes korszakain belül is jól megfigyelhetők ezek a ciklusos mozgások. Hol fent volt, hol alant... Németh, lélektani helyzetét tekintve fent volt, ha érezte eszméinek társadalmi hatását, megvalósításuk lehetőségét. Lent volt, ha pályáján elakadt, falakba ütközött, támadások érték, ideái bukását látta, s ha azokat még a családjában sem tudta érvényesíteni. A statikus, az ideáiban létező Németh László helyett a vibráló, a saját korával és környezetével szembenálló Németh Lászlót kell látnunk – s ha ezt a Németh Lászlót látjuk, akkor azt is megérthetjük, hogy a végletesen kiélezett pillanatokban az öngyilkosság eshetősége is felmerült benne. Nem menekülésként, nem az ütközések feloldásaként, hanem, ezt más szinten szépirodalmi műveinek kiemelkedő szereplői is képviselték, az integritás védelmeként, s az emberi megaláztatások, kínzások elkerüléseként. Ennek a felfogásnak a kialakulásában a történelmi eseményeknek is megvolt a maguk szerepe. Németh 1939. szeptember 24-én, azaz valamivel több mint három héttel Lengyelország németek általi lerohanása s a második világháború kezdete után írta Gulyás Pálnak: A morfiumot [...] neked is ajánlom. Én az öngyilkosságtól iszonyodom, majdnem katolikusként gondolkozom róla. S mégis elteszem, tartalékban tartom, mert, sajnos, nem éltem a szerzetesek önkínzásával, nem készültem el eléggé azokra a kínhalálokra, melyekkel ezek az újbarbárok a régi barbárságot szégyenítik (egy amerikai folyóiratban olvastam: a Gestapo kamráiban mindenre elkészült emberek a barátaikat is kiszolgáltatják, csak hogy egy golyót kapjanak végre a fejükbe), s akármi a szándékom és igyekezetem most, kérdés, hogy akkor nem roppanok-e össze, s nem lesz-e szüksége a megtöretését érző méltóságnak egy ilyen megfutásra. Az igazi, diadalmas, Szent Katalin-i mártírhalál Isten ▼ 11 Németh László: André Gide (1928) in.: Németh László: Európai utas, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973, 385.
