Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - Milbacher Róbert: A Bánk bán-olvasás viszontagságairól
63 Az opera felújításának folyamatában az Egressy-féle szövegkönyvet 1940-ben Nádasdy Kálmán dolgozza át. Valójában még csak nem is az Egressy-féle változatot ismeri tehát a mai operarajongó, azaz nem a világosi bukás utáni éveknek az ismert okoknál fogva nagyon is kiélezett nemzeti érzékenységével szembesülhet, hanem a Horthy-rendszer sajátos nemzeti giccsén átszűrve kapjuk az amúgy a 19. század 10-es éveiben írt dráma „popularizált” változatát. Érdemes megnézni a nagyária Nádasdy-féle változatát, amely persze sokkal szebb, és prozódiáját tekintve is jobban illeszkedik a dallamhoz, mint Egressyé, és egy évszázados nemzeti sztereotípiát, a Magyarországnak mint Kánaánnak a képzetét használja, és a fertilitastoposzt, vagyis a haza Istentől eleve meglévő termékenységének toposzát építi a szövegbe. Ezzel végleg „nemzetiesítve” Katona művét: Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy életem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, Hős vértől ázottak, könnytől áradók. Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát. Persze kétségtelen, hogy a nemzeti probléma fontos és kikerülhetetlen témája a Katona-féle Bánk bánnak is, ám nem egyértelműen abban az értelemben, ahogyan a későbbi átdolgozások azt a maguk nemzetfelfogása szerint sugallják. Először is a drámában a nemzeti elfogultság – magyarok és merániak, mi és ők, idegenek és nemzetiek stb. – főleg Peturral és a békétlenekkel kapcsolatban kerül elő, bár másik oldalról Gertrúd maga is elfogult saját nemzetségével kapcsolatban. Ugyanakkor sem a békétlenek, sem Gertrúd esetében nem vezet jóra a nemzeti elfogultság: mindkettejüket megölik. Maga Bánk Peturral folytatott párbeszédében nagyon is negatívan nyilatkozik a békétlenek nemzeti érzésével kapcsolatban: BÁNK Várdán, belőled most a nemzeti rút gyűlölet, nem az igazság beszél. Jertek velem, magyarok! Szánjátok őtet, mert nem gonoszságért gyűlöl, hanem azért, mivel más más köntöst visel. Bánk szavaiban Katona – összhangban a 19. század első harmadának felfogásával – azt fogalmazza meg, hogy a gyűlölséggé mérgesedő nemzeti elfogult-
