Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - Milbacher Róbert: A Bánk bán-olvasás viszontagságairól
60 Milbacher Róbert A Bánk bán-olvasás viszontagságairól Bíró Ferenc emlékének ajánlva Alighanem a magyar irodalom legkeserűbb mondatát fogalmazta meg 1821-ben Katona József, amikor így írt: „De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondolkozik — és elhallgat.” Ez a mondat úgy rögzült a magyar irodalmi emlékezetben, mint a Bánk bán hideg fogadtatása miatt csalódott Katona sóhaja, ami után valóban nem is írt több drámát, és hátralévő napjait Kecskemét város al-, később főügyészeként a szürke hivatali ügyeknek szentelte. Persze részben mindez jogos, ám annyi pontosítást mindenképpen megérdemel a dolog, hogy Katona ezt a mondatot elsődlegesen nem magára vonatkoztatta. 1821-ben jelent meg a kor legrangosabb lapjában, a Tudományos Gyűjteményben híres tanulmánya a magyar drámaírás problémáiról Mi az oka, hogy Magyar Országban a’ Játékszíni Költő-mesterség lábra nem tud kapni? címmel. Ebben Katona hat okot sorol fel, amit a drámaírás akadályának vél, utolsóként említi a jutalmazás kérdését. Paradox módon nem a jutalom hiányát, hanem éppenséggel azt kifogásolja Katona, hogy mindenki ünnepeltetni szeretné magát, ha már akár csak két sort is leírt. Pedig, ahogy ő fogalmaz: „Az író mutassa meg elsőbb: mit és a haza meg fogja mutatni: miként jutalmaztasson.” Ennek folytatása a fentebb idézett és kiragadott sor, vagyis inkább azt sugallja, hogy akkor is kell drámát írni, ha közvetlenül nem jár érte hangos dicséret, és ha nincs dicséret, akkor pedig alázattal el kell hallgatni. Ugyanakkor Katonának magának is minden oka megvolt a csalódottságra. Persze nem tudjuk, hogy a tanulmány írása idején már tudatában volt-e (valószínűleg nem) az ebben az évben Trattner Károly által könyvformában kiadott Bánk bán totális bukásának. Trattnertől magától tudjuk, hogy 1821 végére, vagyis egy év alatt, csupán húsz példány fogyott a könyvből. A Bánk bánt nem mutatták be szerzője életében, csak 1833-ban volt Kassán az ősbemutató, tehát Katona halála után három évvel, és az irodalmi élet is hallgatott róla. Az az igazság, hogy senki nem vette észre az irodalom szereplői közül, és amennyiben mégis, nem nyilatkozott róla valami lelkesen. Kazinczy Ferenc kiterjedt levelezésében egyetlen alkalommal említődik a mű, márpedig, ami ott nem került szóba, az nem létezett a korabeli irodalmi nyilvánosság előtt. Ez az egyetlen említés is jellemzően negatív értékítéletet tartalmaz. Pápay Sámuelnek egy Kazinczyhoz írott levelében így ír: „csupa kiváncsiságból, elolvasám Bánk bánt is, a’ Tudom. Gyűjteményben a’ Dramaturgiáról értekező Katonától, de boszszúsággal vetém el. A’ Censura ezt,
