Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 7-8. szám - José Carlos Carmona A csokoládé íze (Futó Andrea fordítása)

45

ellentámadásra. A következő csetepaték most a fehér vezért kényszerítették a tábla közepére, hogy megvédje utolsó gyalogját. Egy újabb fekete gyalog elindítása megbontotta az egyensúlyt, és hatalmas vérfürdőt rendezett egyetlen mezőn: az egyik ötös centrummezőn a fekete gyalog leütötte a fehér gyalogot, majd azt a fehér huszár, amit aztán megsemmisített a fekete huszár. Azt viszont a fehér vezér kebelezte be, amin azonnal bosszút állt a fekete vezér, s melyet végül a fehér bástya távolított el a sakktábláról.

11

Adrian Troadec hosszasan szemlélte a vérfürdőt, ami pár perccel korábban majdnem elnéptelenítette a sakktáblát, és megijedt a valós élettől.

– Olykor az élet is produkál hasonló csatákat – gondolta magában.

Évekkel később visszaemlékezett erre a játszmára, amikor látta, hogyan mészárolják le társait München és Salzburg között, a német határ közelében található kufsteini kaszárnyában egy náci katonai rajtaütés alkalmával.

Nagy erőfeszítéssel összpontosított a játékra, újraszámolt mindent, s látta, hogy a sakktábla centrummezőit még ellenőrzés alatt tartja két gyalogjával, fedezve a futókat.

Bár ennek tudatában a játszma kimenetele lelkesebbé tette, azért a ránehezedő fáradtság egy pillanatra megrémítette.

Adrian Troadec félt, hogy veszíteni fog, s azzal, hogy veszít, megváltozhat a társadalmi helyzete is. Már elképzelte, ahogy egy katasztrófahullám magával ragadja és elszakítja Trapolyi Almától.

Adrian Troadec elmozdította a vezér mellett álló fekete gyalogot, amivel leütött egy fehér gyalogot, ezzel meggyengítette ellenfelét. Viszont egy bástyák által fedezett védekező lépéssorozat után, Adrian Troadec elkövetett egy hibát, ahogy kicsit kapkodva és átgondolatlanul megpróbálta feloldani a második sor fehér gyalogjának blokádját, elveszítette annak az oldalnak az ellenőrzését, s ezáltal a tábla közepén addig meglévő fölényét is.

Miután észrevette tévedését, kikérte a neki járó tízperces szünetet. 12

Alekszandr Aljechin feszülten követte a játszmát.

Alekszandr Aljechin tisztában volt a technikai hibával, továbbá azzal is, hogy ez egy különös nap. Az első olyan nap a megismerkedésük óta, hogy nem látja Adrian Troadec szemében a megszokott tüzet.

Alekszandr Aljechin ekkor jött rá, hogy a tanítványa szemében mindig lobogó tűz, nem volt más, mint a szerelem tüze.

Alekszandr Aljechin számára minden világossá vált. Így okkal gondolhatta, hogy ezt a játszmát elveszítik.