Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - José Carlos Carmona A csokoládé íze (Futó Andrea fordítása)
46 Annak ellenére, hogy a szünetekben nem beszélhettek, a nagy sakkmester, Alekszandr Aljechin odament tanítványához a bíró szigorú pillantása kíséretében, s elővett a táskájából egy apró kocka formájú, celofánba csomagolt édességet, és ahogy maga is tette a fontos játszmák szünetében, megetette tanítványával. Adrian Troadec azonnal felismerte a picinyke bonbon au chocolat drazsét, amihez akkoriban csak Genfben vagy Párizsban lehetett hozzájutni. Kibontotta a celofánból, s anélkül, hogy bármit is megértett volna mestere szándékából, teljes mértékben megbízva benne, elszopogatta a csokoládédrazsét. Mindez 1927-ben történt, amikor Adrian Troadec 23 éves volt. Életében először tapasztalhatta meg, milyen a csokoládé íze. 13 A fekete bábuk elvesztették erejüket, mert fel kellett áldozni az értékesebb bástyát egy kevésbé értékesért, egy gyalogért. Ennek ellenére, a tábla közepén még meglévő két gyalog és két huszár tekintélyes ellentámadást sejtetett. Egy soklépéses szakasz után, ami már kissé kezdett unalmassá válni, egyszer csak Adrian Troadec lelkesedése új erőre kapott. Ahogy nézte a sakktáblát és érezte teste újjászületését, abban a pillanatban rájött, hogyan hódíthatja meg a megközelíthetetlennek tűnő Trapolyi Almát. Adrian Troadec megértette, hogy Trapolyi Alma azért hagyja el szinte mindig futva a hangversenyeket, mert a nagy koncentráció és a vele járó feszültség után szüksége van valami édességre. Adrian Troadec így hát elhatározta, hogy édes csokoládéval próbálja meghódítani a lányt. 14 Mindkét király tett néhány lépést, és várakozó pozícióba helyezkedett. Adrian Troadec megtörte a játék nyugalmát azzal, hogy leütött egy gyalogot, melyet az ellenfél lova fedezett. Honoré Louhans látva ezt a felettébb kockázatos és bátor lépést – ráadásul akkor, amikor már mindkét versenyző teljesen kimerülten játszott –, olyannyira meglepődött, hogy ijedtében kényszeredett döntést hozott, elrejtette lovát a királya oldalán. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a játszma egyensúlya felborult. Ekkor Adrian Troadec egészen az utolsó előtti mezőig tolta a fekete gyalogot, így lehetővé tette, hogy mattot adjon vele. Rákényszerítette mindkét fehér bástyát, hogy mozdulatlanul fedezzék ezt a veszélyes lépést, így azonban a fekete bábuk hatalmas előnyhöz jutottak. A váratlan húzást követően Honoré Louhans gondolkodott egy darabig, majd megadóan kinyújtotta a kezét és megszólalt: – Ismét te győztél, Adrian.
