Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 7-8. szám - José Carlos Carmona A csokoládé íze (Futó Andrea fordítása)

44

– Minden egyes játszmába – mondta róla Lajos, a karmester – már-már természetfeletti energiát és vágyat fektet, mintha valamilyen rejtett erő hajszolná a győzelembe.

9

Adrian elkezdte kidolgozni a végleges stratégiát. Ehhez szükséges volt kiismernie „ellenfelét”, megtapasztalnia játékstílusát, rátapintania gyengeségére. Mindjárt meg is tette az első lépéseket, összebarátkozott Alma barátaival, hosszasan beszélgetett róla az apjával, és folyamatosan a lányon tartotta a szemét.

Néhány hónap elteltével már tökéletesen tisztában volt azzal, hogy egy lelkiismeretes, szorgalmas és szigorú hölggyel van dolga, aki mentálisan olyan erős, hogy soha semmi nem tudja kizökkenteni a lelki egyensúlyából.

Adrian Troadec két hónapon át készült a sakkjátszmákra, tanulmányozta vetélytársa lépéseit, de azt még mindig nem tudta, hogyan diadalmaskodhatna a lánya felett.

S minél többször próbálta meg a fiatal Adrian Troadec a lányt sétára hívni és beszélgetni vele, vagy elkísérni a nyáresti próbákra, Alma annál inkább bezárkózott a zene és az irodalom édes magányába, jelezve, hogy nincs szüksége senkire.

Kiegyensúlyozottsága és állhatatossága mindig megközelíthetetlenné tették. Csak a hangversenyek után vett észre rajta némi feszültséget, olyankor még jobban begubózott a páncéljába, és sietős léptekkel tette meg az utat hazáig, hátán a tokjában lévő csellóval.

A hazafelé vezető útról azonban le szokott térni, hogy beugorjon egy közeli kis utca régies pékségébe, és szertartásosan megvegyen, majd megegyen egy apró édes péksüteményt.

10

Adrian Troadecnek Genfben kellett először megvédenie sakkbajnoki címét. 1927-et írtak, Adrian Troadec 23 éves volt. Mestere, Alekszandr Aljechin Párizsból érkezett a versenyre.

Adrian számára az utazás elég nagy terhet jelentett, fáradtnak és kedvetlennek érezte magát a Trapolyi Almával szembeni játszma során megtett hosszú és gyötrelmes út miatt, amit abszolút patthelyzetnek könyvelt el. Adrian Troadec könnyedén nyerte az első játszmákat, melyek hasznos bemelegítésnek bizonyultak. Az utolsót viszont ismét a tavalyi ellenfelével, Honoré Louhansszal kellett megvívnia, akit akkor megfosztott a bajnoki címtől.

Adrian Troadec játszott a fekete bábukkal. A játszma elején, a sakktábla közepén vívtak nagy csatát a gyalogokkal. A fehér futó támadásra készült. Néhány művelet után a fekete vezérnek védekező pozícióba kellett helyezkednie, és viszszavonulnia a csatatérről, noha még szorult helyzetében is késztetést érzett az