Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 7-8. szám - José Carlos Carmona A csokoládé íze (Futó Andrea fordítása)

43

A fiatal Adrian Troadec a szerelem miatt kezdett el sakkozni tanulni. A szerelem utáni sóvárgás volt az első sakkmestere.

7

A második sakkmestere Alekszandr Aljechin, az 1920-as első szovjet bajnokság győztese volt, aki akkoriban érkezett Lausanne-ba.

Alekszandr Aljechin a világbajnokságot készítette elő a békés Svájc tökéletes nyugalmában, s mellette órákat adott Vaud kanton számlájára, melynek elöljárói a későbbi nagy haszon reményében jól megfizették.

Alekszandr Aljechin felfedezett valami titkos erőt a fiatal Adrian Troadec tekintetében, ezért nagy türelemmel és hihetetlen következetességgel, már-már a teljes kimerültség határát súrolva tanította a következő három évben. Mindaddig, mígnem svájci bajnokot nem faragott belőle.

Később Alekszandr Aljechin elhagyta Svájcot, 1927-ben megnyerte a világbajnokságot, és az ezzel járó koronát, amit 1935-ig meg is tartott, majd két évvel később visszahódított, s egészen 1946-ban bekövetkezett haláláig már meg is őrzött.

Alekszandr Aljechin – mondhatta később Adrian Troadec – egy vezércselre készítette fel. Adrian feláldozott három évet az életéből, hogy megismerhessen egy embert, aki talán lehetővé teszi számára, hogy megismerhessen egy nőt, aki talán egyszer majd érdeklődést mutat iránta.

És a csel sikeresnek bizonyult: nemcsak a karnagyot ismerte meg és vált kedvenc sakkpartnerévé, de még az is kiderült, hogy Trapolyi Alma éppen az ő lánya. Azzal, hogy megnyerte az országos sakkversenyt, többé nem kellett tejkihordóként dolgoznia, sem kellemetlen tehénszagot árasztania. 8

Azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat Trapolyi Almát meghódítani.

Trapolyi Alma mindig a csellóján játszott vagy francia szerelmes regényeket olvasott. Imádta az édesapját, Lajost, a szintén magyar származású karmestert, akit a Pécsi Filharmonikusokkal tett sikeres svájci körútja után tíz évvel kérték fel a Konzervatórium zenekarvezetői posztjára. Trapolyi Alma imádta az édesapját, és gyűlölte az öccsét, Györgyöt. Édesanyjuk évekkel korábban meghalt.

Trapolyi Almát az is felettébb zavarta, hogy egy fiatal, tehénszagú tejes fiú napról napra legyőzi fantasztikus édesapját egy olyan dologban, amiben mindaddig nem talált méltó ellenfélre.

Mindezek ellenére Trapolyi Lajos csak áradozott a fiatal Adrianról. Dicsérte az intelligenciáját, kitartását, alázatosságát, magyarországi szabadságharcos történeteit és szenvedélyes zeneszeretetét. Minél jobban dicsérte, Alma annál inkább gyűlölte.