Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - José Carlos Carmona A csokoládé íze (Futó Andrea fordítása)
42 Adrian Troadec gyermekek nélkül maradt özvegyen. Eleanor tudta, hogy a gyár előbb-utóbb az övé lesz. Annak tudatában, hogy egyszer ő lesz a tulajdonosa mindannak, amit maga körül lát, belemártotta az ujját a csokoládéba és megkóstolta. Egyszerre érezte savanykásnak és kesernyésnek. – Adjanak hozzá több cukrot! – utasított mindenkit Eleanor. Adrian Troadec csak hallgatott. Abban a pillanatban megértette, hogy elérkezett az idő a visszavonulásra. Eleanor erejét és határozottságát látva magával ragadta a nosztalgia, és elárasztották felesége, Alma elevenen élő emlékei. 5 Trapolyi Alma egy középiskola zenekarában csellózott. 1922-t írtak, a fasiszták Róma felé meneteltek. Trapolyi Alma 16 éves volt. Adrian Troadec észrevette, hogy mennyire kitűnik a többiek közül. Számára mindenkinél különb volt. Azonban évekbe tellett, mire megismerhette. A lány összes hangversenyére elment. Miután Alma befejezte középiskolai tanulmányait, a város minden kamarazenekarában kereste a lányt. Végül a Konzervatórium zenekarában rátalált. Adrian Troadec akkoriban magas és esetlen zöldfülű volt, aki tejes fiúként járta a házakat, és mindig tehénszagot árasztott magából. 6 A fiatal Adrian Troadec mindent megpróbált, hogy megismerhesse a lányt. A fiatal Adrian Troadec nagyon következetes és alapos volt, mindig hosszú távú terveket szőtt. Azért, hogy a lány közelébe férkőzhessen, még egy zeneiskolába is beiratkozott, hogy megtanuljon csellózni, de a magassága miatt a tanárok inkább a nagybőgőt ajánlották neki. Néhány hónap elteltével a zenetanára megkérte, hogy hagyja abba a zenetanulást, mert a hallása és a hangszer finom hangolása között nincs meg a kellő összhang. Az első próbálkozás kudarca után sikerült munkát szereznie a Konzervatóriumban, ami – legalábbis ő úgy gondolta – lehetővé teszi majd, hogy a színpad és a próbák helyszíne közelébe férkőzhessen. Ez azonban soha nem sikerült neki. Igaz, másnak sem. Egy nap, miközben a tejet hordta ki, az egyik háznál felismerte a Konzervatórium zenekarának karnagyát. A lány miatt próbálta megkörnyékezni, s bár nem tudta az okát, de néhány szónál többet soha nem sikerült váltania a karnaggyal. Egyik reggel, amikor a karnagy nem tartózkodott otthon, egészen a konyháig merészkedett. Ahogy elhaladt a hatalmas ház nappalijának ajtaja előtt, megpillantott egy sakktáblát, rajta egy megkezdett játszmával. – Meg fogok tanulni sakkozni – fogadkozott magának.
