Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Javier Tomeo Az oroszlánvadász (Mester Yvonne fordítása)
38 töltésű dolgokat is jelenthet. Például tizenkét különböző lehetőséget arra, hogy felülemelkedjünk a hétköznapi világunkon. Tizenkét egyenes utat, amelyeken elkerülhetjük a bennünket fenyegető halálos unalmat; tizenkét féle módját annak, hogy magunk mögött hagyjuk a középszerűséget, s végül nemesebb régiókba emelkedjünk... Még mindig nem érti? Sajnálom. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, lenyűgözi önt a szavaim sava-borsa, s kissé egzaltált hanghordozásom; ám attól tartok, alapjában véve egyetlen szót sem ért mindabból, amit mondok. Márpedig ez képtelenség. (...) Bizonyos mértékig, kisasszonyka, nyugtalanító a tény, hogy én vagyok az első férfi, aki komolyan beszél önnel. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy szellemileg megbecstelenítem... Az a tizenkettes szám, amely a maga világában mindenekelőtt egy tucat tojásról szól, tizenkét ragyogó napfelkeltét is jelenthet, tizenkét smaragdlelőhelyet, tizenkét bivalyt lőtávolságra, tizenkét aranyoroszlánt, akiket megszelídítettem, ezüstlantot pengetvén, vagy tizenkét utat, amelyek csekiat-csuangi palotájához vezetnek, a Tajhang-hegység lábánál. S ha még ez sem volna elég, kisasszony, az a tizenkettes szám, amelyet a papírlap egyik sarkába firkantottam, jelenthet tizenkét tüzes csókot is, vagy ha jobban tetszik, tizenkét olyan lányt, mint maga, akik bizalmat előlegeznek holmi szegény, magányos vadásznak, aki élete utolsó gépére készül felszállni, amely végzetesen a fekete sörényű oroszlán karmaiba repíti majd... Érti már, kedves barátném? Minden egyes szám világok sokaságát rejti magában, és e világok mindegyike újabb ötvenezer különböző világra osztható, és így tovább. A számok, kedves Robertám (bocsásson meg, hogy így nevezem, de úgy érzem, most már elérkezett a pillanat, hogy szólítsam valahogy); a számok, mondom, álmodozási képességünk szerint alakulnak, és bizonyos tekintetben sokkal ékesszólóbbak a szavaknál. Olyannyira, hogy csodálkozom, vajon miért nem vette eddig magának senki a bátorságot, hogy kizárólag számokból írjon verset. Igen, igen, Roberta, olyat, akár egy szorzótábla, vagy ami még jobb, olyat, mint valamiféle logaritmus-táblázat, melynek segítségével leírhatjuk a naplemente pazar szépségét, a hazatérő katona örömét, vagy jóbarát halála felett érzett bánatunkat. Most már tud követni, Roberta? Mit mond? Nem szereti, ha Robertának szólítom? Hát pedig erről nem én tehetek... Ha nem hajlandó elárulni a nevét, úgy hívom, ahogy akarom! Már mondtam az előbb, hogy számomra ön a világ összes asszonya egyszerre. Aki éppúgy lehet Roberta, ahogyan Rosita, Rozamunda vagy Lukrécia is. Akár Nikolasának is szólíthatnám. Hogy nem? Most szörnyülködik? Különös averziót érez e név iránt? Jól van, akkor majd Rosaurának hívom majd. Rendben van, akkor hát jól figyeljen rám, Rosaura! Mit szólna hozzá, ha maga meg én, kettecskén megkomponálnánk ezt az egyenletkölteményt? Ki tudja, drága barátném, hátha mi vagyunk a kiválasztott pár, akinek meg kell oldania a virágegyenletet! ▶
