Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Almudena Grandes Frankenstein anyja (Dornbach Mária fordítása)
18 A február abban az évben nem ajándékozott meg minket a tavasz csalóka, vigasztaló előszelével. Hajnalonta visszatért a fagy. A zúzmara vékony, makulátlan fátylat vont a Szent Szív 19-es szobájának ablaküvegére, és a jég láthatatlan ujjait sejtető rendkívül finom üvegek előbb magukra vonták a figyelmemet, mint páciensem széles mosolya, talán mert jobban passzoltak a hangulatomhoz. Olyannyira, hogy nem is kezdtem boncolgatni azt a titokzatos fogadtatást. – Jól felöltözött, doña Aurora? – kérdeztem, mintha mit sem hallottam volna. – Nagyon hideg van. – Ó! De... – és hirtelen elnevette magát. – Mégis mit gondolt, hogy most csináljuk? Az istenért, nem! Ne türelmetlenkedjen... Meg kell várnunk az optimális pillanatot, még mindig vérzek. Mindenesetre akkor sem fogok levetkőzni, amikor csináljuk. Mint mondtam, nem vagyok forróvérű. Ebben a percben értettem meg, hogy mit vár tőlem, és az ablak mögül felsejlő táj elemeinek egyikévé változtam. A jég áthatolt a falon, beivódott a bőröm pórusaiba, elérte a szívemet, és egy pillanatig csak hidegség voltam. Utána valami ennél is furcsább dolog történt... ... És ha tényleg beteg vagyok? Nem, az nem lehet, kizárt, hogy az legyek, miután már olyan messzire jutottam. Gondolni se merek rá, nem merek, mert megszakad a szívem a fájdalomtól, s ez erősebb, mint amit a hasamban érzek. Hogy hiábavaló lett volna a létezésem, hogy ez a gyerek is rosszul sikerüljön... Akkor minek jöttem én erre a világra? Nyugalom, Aurora, nyugalom, meg kell nyugodnod, a te állapotodban nem jó a szorongás. Gondolkodjunk, koncentrálnod kell, a te agyad legyőzhetetlen, te is tudod. Tévedett Lamarck? Nem. No és Darwin, tévedett? Nem, nem, határozottan nem. A működés hozza létre a szervet, egy faj túlélése a legjobban alkalmazkodott egyedein múlik, ez az igazság, olyan igazság, ami megváltoztatta a tudás történetét, olyan igazság, ami megmagyarázza, miért születtem meg, milyen szerepet kell betöltenem az emberi faj sorsában, de ez a fájdalom... Ettől a fájdalomtól nem tudok önmagam lenni. Kisajátítja a gondolatomat, kicsavar, mint egy szivacsot, kiüresít, kitépi a zsigereimet, és messzire elviszi, egyenként... Néha azt gondolom, más sem vagyok, csak fájdalom, és nem akarom, mert minden így kezdődött. Amíg nem voltak az injekciók, minden rendben ment, a folyamat haladt a maga útján, persze voltak fájdalmaim, melyik nő ne tudná, hogy a menstruáció fájdalommal jár?, de éreztem, hogy közel van a célom, hogy minden úgy megy, ahogy mennie kell. Olyan kevés hiányzott! Már majdnem újra bekövetkezett a peteérés, éreztem, és akkor elkezdték adni nekem ezt a szemetet, ezt a szar mérget, amire azt mondták, hogy nyugtatók, de nem igaz, nem lehet igaz. Mit hitt ez a tökkelütött lány, hogy elhiszem, amit
