Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Almudena Grandes Frankenstein anyja (Dornbach Mária fordítása)
16 számára. Mert nem fogom elkövetni a múlt hibáit, nem fogom elszórni a pénzt birtokok vásárlására, ahol felállíthatom a közösségeimet, nem fogok telepeseket fizetni, hogy az új szabályok szerint éljenek, mindez a hajdani gyengeségemből, a biológiai fiatalságomból, egy éretlen, meggondolatlan, korai fiatalságból adódott, a mostani más annál. Hildegart annak a kísérletnek volt a terméke, ebből adódtak a hibái, egy sima vázlat tökéletlensége. Távolról sem valósítottam meg, amit akartam, de arra jó volt az a prototípus, hogy mindenki térdre boruljon a lába előtt és a csodálatáról hablatyoljon, rólam tudomást sem véve. Nem értették, hogy a lányom olyan volt, akár egy fehér fal, amely visszaveri a napfényt, egyszerű optikai jelenség, ami csak egy kisgyereket képes becsapni. Ezért érdemlem meg ezt az alkalmat. És ha majd megtudja a világ, hogy mire voltam képes, nem leszek többé egy vicc, egy bolond, egy beteg nő, és birtokba vehetem azt a hatalmat, amit megérdemlek, amit mindig megtagadtak az intelligenciámtól, a becsvágyamtól, a tehetségemtől. Ezen a szinten érdekel is engem, hogy Germán enyeleg-e ezzel a buta libával. Felőlem feleségül is veheti, ha akarja, habár... Ne, ne, ne, Aurora, ne bízzál és gondolkodj, alaposan végig kell gondolnod. Mert aki őt ideküldte, nem azért tette, hogy feleségül vegyen egy közönséges lányt, ez képtelenség, aki ideküldte, idehozta hozzám, hogy mellettem legyen, hogy elkísérjen az emberiség sorsára nézve egy nagy horderejű folyamatban. Így kell lennie. De várj egy percet, mert... És ha nem küldte senki sem? Ez még nem jutott eszembe, pedig... Lehet, hogy saját szakállára jött ide hozzám? Olyan, mint az iker lelkem, hát persze, a pótintelligenciám, és talán tudja is, elejétől fogva tud mindent, és amikor megtudta, hogy itt vagyok, hát akkor... Nem az angolok, és nem is az oroszok küldték. És ha azért jött, mert önszántából teljesíteni akarja a küldetését, tudnia kell, hogy mit gondolok, tisztában van a terveimmel, nem?, akkor... Jaj! Alaposan meg kell fontolnom, nagyon alaposan, mert ez a részlet mindent megváltoztathat, pozitívan, természetesen, mindenesetre... Fájni fog a fejem, már látom, hogy nagyon fog fájni a fejem, és ez nem jó. Most pihennem kellene, aludni, hogy megerősödjem, lazítani, hogy támogassam a szervezetemet. Lamarcknak igaza van, a működés hozza létre a szervet, pontosan ez történik énvelem, hogy az elmém, az akaratom megváltoztatja a testemet, létrehozza azt a szervet, amit működésbe kell hoznom, természetesen ugyanolyan fáradt vagyok, mint első alkalommal, vagy még jobban, mert ez a megfiatalodás, az én koromban... Nem tudom, talán elsietem a dolgot. A fájdalmak nem csapnak be, persze hogy nem, még emlékszem rájuk, mintha tegnap szenvedtem volna tőlük, de nyugodtabbnak kellene lennem, amíg elérkezik a pillanat. Ha felizgatom magam, képes leszek hátráltatni, és ezt legkevésbé szeretném. Lesz még idő a gondolkodásra, a döntéshozatalokra. Először a szervezet lépjen működésbe. A többit majd meglátjuk. ...
