Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Almudena Grandes Frankenstein anyja (Dornbach Mária fordítása)
15 ve tudtam, de ezt az ajándékot, ennyi idő után ezt az alkalmat, hát ezt tényleg nem vártam. És most jobban résen kell lennem, mint valaha, egy másodpercre sem lankadhat a figyelmem, senkinek sem kell tudnia, főleg az apácáknak nem, mert ki tudja, mire lennének képesek, ha megtudnák, bele sem akarok gondolni... Neki el kell mondanom, persze, de a megfelelő időben. Egyelőre örül, amiért olyan békésnek lát, de azt hiszi, ez a nyártól van, mert most naponta kijárunk a kertbe, sőt néha a filagóriában megesszük, amit María hoz, aki nem túl okos, de nagyon jól főz, ezt sose gondoltam volna. Nagyon finom a gazpachója, a rántott húsa ennél is ízletesebb, mert fordítva készíti, előbb jön a morzsa, aztán a tojás, és nagyon puha, nedvdús lesz, sosem ettem még így elkészítve, persze, mert... De várj egy percet, Aurora, állj meg és gondolkodj, lehet, hogy a végén mindent elront a butája. Mindig azt mondták, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet meghódítani, én viszont nem hiszem, hogy Germán, lévén kiváló lény... Mert nagy hatalmú ember, egyre biztosabb vagyok benne, különleges, mint én, ezért olyan fontos a terveimhez. Persze ő még nem tudja, azért enyeleg annyit azzal a másikkal, habár csak mosolyog rá, nem érinti meg, mindent alaposan megfigyeltem, mert jó vagyok benne, hogyan ne vegyek tudomást valamiről. Múltkor veszekedtem velük, hadd tudják, hadd vegyék észre, hogy engem nem lehet becsapni, mondtam nekik, hogy elég a butaságból, mire a lány nevetett, mint egy szamár, mert az is, pedig kislánynak milyen okos volt, de a fiú hallgatott rám és elkomolyodott. Persze nekem aztán édes mindegy. Hülyéskedjenek csak kedvükre, nekem elég az a kevés kötetlen idő. Aztán amikor Germán teljesíti a küldetését, végre megváltoztathatom az emberiség sorsát, mert erre születtem, hogy egy új társadalmat alapítsak. Csak ezért, ebből a célból jöttem ebbe a korszakba a jövőből. Egész életemben azt kérdeztem magamtól, mit keresek én itt, és soha nem találtam más magyarázatot, azt viszont nem tudtam felfogni, hogy még nem jött el az én pillanatom. És ezután senki sem tréfálhat meg, mint korábban! És ön egyedül fogja jobbá tenni a világot, doña Aurora? Amikor ideérkeztem, az apácák kinevettek, de kinevettek az orvosok, a segédek is, pedig én kedves voltam velük, még misére is eljártam, és áldoztam, holott nem hittem, nem hiszek egyetlen istenben sem, csakhogy a kedvükben járjak. Még verseket is írtam nekik, és látod, hogyan hálálják meg, pont, mint amikor börtönben voltam, amikor eljött fellépni az a galíciai folklórcsoport, biztos voltam benne, hogy énmiattam jöttek, mert én is galíciai vagyok, előttem akartak tisztelegni, a funkcionáriusok majd megpukkadtak a nevetéstől, amikor közöltem velük, mert idióták, tudatlanok, állatok, igen azok voltak, és az állatok megbocsátják nekem az összehasonlítást. De most minden másképpen lesz. Már senki sem fogja azt gondolni, hogy bolond vagyok, a nemzetek a lábam elé omlanak majd, az ellenségeim belátják, hogy leküzdöttem az előítéleteiket, a kegyetlenségüket, az undorító mesterkedéseiket... Ez a második fiatalság, amit most élek meg, kivételes alkalom számomra, de főleg az emberi faj
