Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Almudena Grandes Frankenstein anyja (Dornbach Mária fordítása)
14 felét sem ismertem. Anyám utána azt mondta, hogy ez a lány egy különleges lény, csodagyerek, aki szinte csecsemőkorában megtanult írni és olvasni, négyévesen szerzett gépíró oklevelet, az én koromban pedig előadásokat tartott, cikkeket, sőt könyveket írt, hogy egyetemre jár, előad, és sok fiatalnak ő a példaképe. Ezekkel foglalkozott, meg sok minden mással, amikor az anyja megölte. Ennek dacára Hildegart Rodríguez Carballeira pont annak nézett ki, aki volt. Fiatal lánynak, jóformán gyereknek. ... 1954 februárjában rájöttem, hogy Aurora Rodríguez Carballeira zongorázik minden délelőtt a ciempozuelosi női tébolyda Szent Szív pavilonjának 19-es szobájában. ... A 6966-os kórtörténet igen rövidke volt, nem egészen ötven oldalban mesélte el egy nagyon különös, kivételes, gyilkos nő húsz esztendejét. Csalóka volt a terjedelme, mert a dokumentum durván négyötödén közvetlenül a bekerülése utáni évek voltak feltüntetve. A háború alatt, miközben még létezett a köztársaság, jóllehet távol volt, jóllehet minden támadásban több területet vesztett, mint amennyit elfoglalt, jóllehet minden nappal közelebb került az óhatatlan veresége, kollégáim végezték a munkájukat. Aurora családi regénye, apja iránti szeretete, anyja iránti megvetése, húga iránti gyűlölete szakmai alapossággal, de nem túl sok szenvedélylyel került leírásra. Sokkal több érdeklődést váltottak ki egy beteg nő delíriumai, aki azt a prófétai feladatot osztotta magára, hogy egy jobb világ reményében megreformálja a társadalmat. A bentlakó első éveinek krónikája igyekezett reflektorfénybe helyezni a páciens saját elmondását a lánya életéről és haláláról. Hildegart anyja elmesélte tökéletes elszántságát, hogy leánygyermeket foganjon, a teherbe ejtő férfi gondos kiválasztásának folyamatát, csalódottságát, ami későbbi tettéhez vezetett, hiábavaló próbálkozásait, hogy agyának hatalmával megváltoztassa a magzat nemét, a vereséget, amit az a felfedezés sejtetett, hogy annak az alanynak a rossz magja erősebb volt az ő szeretetteljes elszántságánál, hogy egy új nőt foganjon, aki megmenti az emberiséget a romlottságtól és a szenvedéstől. Aurora Rodríguez Carballeira sokat fecsegett a háború végéig, és akik hallgatták, azokat érdekelte, amit mondott. Egészen 1939. december 22-ig. ... Tudtam én! Mindig tudtam, hogy nem olyan vagyok, mint a többi nő, hogy én más korból jövök, s az nem lehet más, csakis a jövő. Tudtam, kiskoromtól kezd-
