Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
67 „Így is elég sok értékes időmet elvesztettem ezzel a forradalommal.” Úgy volt – úgy lehetett az őt körülvevő világgal, nevezzük ismét szocializmusnak, mint ahogy már említett Irgalom című regényének hősnője, Kertész Ágnes a sánta Halmi Ferit magához rántó közös futással. Vekerdi László írta ennek kapcsán: Tündér Ilona soha nem fogja a nagy bajából kirántani a királyfit, Kertész Ágnes sem fogja soha futni tanítani Halmi Ferit – de hirdetheti a reményt, hogy ennyi sántaságtól még lehet futni. A röviden összefoglalt bekezdést Vekerdi László így zárja: „A remény az egyetemes időből átsugárzik a konkrét helyi időbe és megteremti a jövő – a jövőnk – jelemét. Vagy illúzióját?”60 Meglehet, az illúzióját, Németh érzékelte ezt, de gondolkodása átalakulása kapcsán még mindig találhatunk egy további összetevőt is. Németh érzékelte, úgy, ahogy éppen Vekerdi László mondta, már a vásárhelyi időszakától kezdődően egy, a tudásnak és a tudás elfogadásában rejlő általánosabb tendenciának az érvényesülését, térnyerését. Ez a tendencia mélyreható volt, országokon és térségeken áthatolva érzékeltette a maga hatását. Tájékozódásával, de még inkább ösztönös reagálásával Németh előfutára lett a „hatvanas éveknek”, s a torz, a jelenségeket önnön praktikus hatalmi szempontjait előtérbe helyező módján a Kádár-rendszer is ebbe az időszakba torkollott bele. Németh, de számos kortársa is mindent szocia lizmusnak, a szocializmus vívmányának tartott, leginkább az egyetemes tudásvágyat, a kultúra társadalmi, társadalmi, és nem politikai megbecsülését, holott ezek a jelenségek leginkább beszűrődtek az országba, mint ahogy később is annyi minden „beszűrődött” hozzánk. Ennek kapcsán írja Rainer M. János: „Amíg a »szocialista építés« projektje eleven ható erő, koherens és politikát vezérlő ideológia volt, addig a »társadalom« egyirányú utcában járt. Az 1956 utáni második berendezkedés pacifikálta a társadalmat. A kádári »semlegesítési« politikának azonban nem ez volt a legfontosabb eredménye. Ennél lényegesebbnek bizonyult magának az ideológiát hordozó pártnak a neutralizálása. Amikor ez bekövetkezett, lehetővé vált minden távlatos elképzelés és ideológia nélkül »engedményként« visszaadni az elvett szabadságok egy-egy kis részét vagy pótlékát. Így lett ideologikusan átgondolatlan, mégis szervesen összefüggő egésszé háztáji és útlevélhez folyamodás joga, írók megszólalása és nyugati szaktudományos folyóiratok, magánszektor és televíziós kabaré, francia filmhét és gebines vendéglő, téesz-melléküzemág és szakszerű külkereskedelem az arab világban, (szinte) egyenlő egyetemi felvételi és amnesztia. A kádári vezetés tulajdonképpen kivételesen szerencsés volt, mert előbb a fellélegző értelmiség, utóbb, magánhasználatra, a közgondol▼ 60 Vekerdi László: „Viharokra emelt nyárderű...” (Az Iszony – Égető Eszter – Irgalom trilógia világa) in. Vekerdi László: A Sorskérdések árnyékában, Kalandozások Németh László világában, Új Forrás Könyvek, 1997, 139–147., jelzett rész: 147.
