Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
60 többen, így „Veres Péter, Szabó Pál, Németh László, Féja Géza, Kodolányi János készek a Párttal együttműködni különböző fenntartásokkal és feltételekkel”. Nemes Dezső még korainak tartotta Németh és Benjámin László bevonását az irodalmi életbe.40 Kállai Gyula egyik pár hónappal későbbi írása jól jellemzi az akkori hangvételt. Miután leszögezte, hogy Németh László egyike volt azoknak az íróknak, akikre az októberi események inkább pozitív, mint negatív hatást gyakoroltak, merthogy meg kellett magyaráznia, hogy miért támadják azt, akit korábban dicsértek, ezt írta: „Nekünk az a véleményünk, hogy Németh Lászlót éppen most kell bírálni, amikor pozitív irányba kezd fejlődni. Sokan ebben ellentmondást látnak. Pedig nincs ebben semmi ellentmondás. Véleményünk szerint nincs ebben semmi ellentmondás. Véleményünk szerint a kritika a legjobbkor jön Németh Lászlónak most, amikor már sokkal tisztábban lát bizonyos kérdésekben, mint régen látott.”41 Standeisky Éva ír arról, hogy Déry Tibor letartóztatása után tizenegy népi író kihallgatást kért Kádár Jánostól. Kádár csak Illyést és Németh Lászlót fogadta, a beszélgetésnél jelen volt Aczél György is. Illyés emlékezése szerint „csúnyán összevesztek” Kádárral: „amiket mondtunk, a becsületsértéssel volt határos”.42 A beszélgetésen Kádár a hatalom erkölcsi kötelességének tartotta a bűnösök megbüntetését. Ugyanezt a magyarázatot hozta fel akkor is, amikor, már 1961-ben Németh levélben kérte Bibó István büntetésének enyhítését. Ezt a választ kapta: „Kormányzatunkat e kérdések megítélésénél szocialista államrendünk érdekeinek köteles védelme, ugyanakkor az emberiesség vezeti. Ez így volt eddig is, s így lesz a jövőben is, általában is, az egyes esetekben is.”43 Németh 1958 első felében nem vett részt a népi írókkal kapcsolatos állásfoglalás (hivatalos címén: A ’népi’ írókról. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása, megjelent a Társadalmi Szemle 1958. 6. számában) megvitatásában, pontosabban nem élt azzal a lehetőséggel, hogy jegyzeteket írjon annak az őt súlyosan elítélő megállapításaihoz. Ezzel kapcsolatban egy Kállai Gyulához írandó levelének fogalmazványa őrződött meg: „Én ezt a helyet már nemigen hagyom el, az egész telet is itt töltöttem; – mégiscsak védelmet jelent a Pesten rám váró izgalmak, az emberekkel való súrlódás ellen. Ha Kállai elvtárs a tervezetet ennek ellenére leküldi, én megtiszteltetésnek veszem, bár nem tudom, van-e jogom tanácsokat adni olyan ügyekben, melyről nincs meg a kellő értesültségem – s jogom bírálni, ahol a munkában már nem vehetek részt.”44 ▼ 40 Mindkét utalásra lásd: Standeisky. i. m. 262., 264. 41 Kállai Gyula: Válasz az értelmiség néhány kérdésére, Népszabadság, 1956. október 6. 5. 42 Standeisky Éva ih.: 252. 43 Németh László élete levelekben, I., 838–840., 853. 44 Uo.: 548.
