Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
57 gondolatvilágából fakadóan fogalmazta meg, ezért jegyezhette meg az 1957. január 1-jén Tamási Áronnak már Balatonfüredtől írott levelében a következőket: „Az Írószövetség utolsó ülésén legalább öten kérdezték meg, igaz-e, hogy közoktatásügyi miniszter leszek, ők úgy hallották, mint befejezett dolgot. Én nem tudom, kik terjesztik, de hiszik, szomorú bizonyítvány egy olyan írói élet végén, mint az enyém. Nem volt érdemes csinálni, összeroppanni. s főként nem volt érdemes betegen annak a néhány cikknek a megírására Pestre visszarohanni, aminek ez lett az eredménye. – Merthogy én senkivel nem tárgyaltam, senkit nem is láttam, s engem sem akart senki látni: azt mondanom sem kell.”30 A füredi kórházból aktív levelezést folytatott, leveleiben azonban csupán irodalompolitikai kérdéseket érintett. Nem vállalta a felfüggesztett Írószövetség helyett létrehozni szándékozott Irodalmi Tanács elnökségi tagságát. Emellett egyre nagyobb teret kapott a Kossuth-díj kérdése. Veres Péternek írta 1957. február 13-án: „Természetesen én is örülök, ha idén nem osztanak Kossuth-díjat; mint Kossuth-díj jelölt is. Az az érzésem, hogy ebben a többi bizottsági tag is támogatni fog, Gellértet kivéve – nem nagyon kedvelik, akiknek díjat kellene kapniuk. A sorsot azonban nem szeretném kihívni. Nekem most az a legfontosabb. hogy egy-két művemet befejezzem; borzasztó nehezemre esik az írás, de mégis ez a legfontosabb most. Így is elég sok értékes időmet elvesztettem ezzel a forradalommal.”31 A Kossuth-díj-osztásban a hatalom ötvenhat végi szemlélete tükröződött. A díjakat a hagyományokhoz hűen 1957-ben is március tizenötödikén adták át. Magát a díjat az 1848-as forradalom századik évfordulójára alapították, a kezdetekkor a szellemi és a művészeti élet képviselői mellett, még ötvenhétben is kitüntettek vele munkásokat, földműveseket, brigádokat is, így a díjazottak száma nagyobb volt a ma szokásosnál. 1957-ben mintegy hatvanan kapták meg ezt a díjat, az akkor kitüntetettek közül leginkább a művészek és a tudósok nevét ismerjük. Mivel a forradalmat és annak eltiprását követően először került sor a Kossuthdíjak adományozására, így a közvélemény a szokásosnál is jobban figyelte, hogy az új helyzetben kik kapják meg a díjat, s akik megkapják, hogyan fogadják azt. Íme, pár akkor kitüntetett tudós és művész neve: Ádám Jenő zeneszerző, Borsos Miklós szobrászművész, Fodor József író, Fülep Lajos művészettörténész, Haynal Imre orvosprofesszor, Heltai Jenő író, Kiss Manyi színművész, Kodály Zoltán zeneszerző (ő nagydíjat kapott), Lakatos Gabriella balettművész, Medgyessy Ferenc szobrászművész, Molnár Antal zenetörténész, Németh László író, Sulyok Mária színművész, Szabó Lőrinc költő, Tímár József színművész. A felsorolásból jól láthatóan a kormány arra törekedett, hogy a számára elfogadható legszélesebb ▼ 30 Németh László élete levelekben I., ih. 407. Az Írószövetség „utolsó ülése” 1956. december 28-án volt. 31 Füzi László: Egy barátság története, Németh László levelei Veres Péterhez, In: Füzi László: Szerepek és lehetőségek, JAK-füzetek 44, Magvető Kiadó, 1990, 119.
