Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 5. szám - Bakonyi István: „…a hit termi a csodát” (Iancu Laura: Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből)

96

éppen feszültségei. S a folyamatos párbeszéd Istennel, ott a gyermek, itt a felnőtt szemszögéből. A belső küzdelem, a várakozás fensége. Ezt az összetettséget már a kötet elején olvasható mottók is jelzik. A román Octavian Paler és a magyar Csoóri Sándor szövegei. Utóbbi jellemző észrevétele az emlékezésről, pontosan arról, hogy az ember a meg nem történt dolgokra jobban emlékszik, mint a megtörténtekre... Vagyis az emlékezés abszurditása is eszünkbe juthat. Miként azt mondhatjuk ismét, hogy a belső történések fontosabbak a külsőknél. Ahogy ez így van a modernnek nevezett prózában is.

Sajátos ritmusú a narráció. Egymást váltogatják a múlt és a jelen részletei, tipográfiailag is elkülönülően. Közben fölépül egy fejlődésrajz, az eszméléstől a majdnem beteljesedésig. Attól az időtől, amikor a kislány a pap szavát sem értette, odáig, hogy teológiai mélységeket is megmutasson. Közben a folytonos küzdelem a hitért. Egy részlet ezzel kapcsolatban: „... Egyébiránt, akármit is kérdezek Krisztusról, kéréseimet nem szokta megválaszolni. De látom, hogy a szemét nem veszi le rólam, amikor hozzá beszélek. És hallom, hogy hallgatja, amit mondok...” (A kislány szövegéből.) A gyermek is, a felnőtt is szembenéz a nagy titkokkal, mint ahogy ez a versek világában így van.

Mindezektől eltérően ír Iancu Laura a gyermekkori paraszti munkáról. A természetközeliséget, vagy éppen a törvények szigorát, a szabályok keménységét ragadja meg. Közben úgy véljük, hogy ez, a 80-as évekbeli moldvai világ inkább az anyaország két világháború viszonyaira emlékeztet. Érzékeljük az elmaradottság tényeit, azt a helyzetet, amelybe a kisebbségi lét sajátosságai lökik az embert, a népcsoportot. Hiszen ők sosem tartoztak földrajzilag Magyarországhoz. Ám a kultúra, az anyanyelv szépségei is benne vannak ebben a könyvben. A gyerekkori stílus puritanizmusa éppúgy, mint a későbbiek nyelvi gazdagsága, intellektualitása. Ízelítőt kapunk a nyelvjárás szépségeiből is. Így lesz teljes a monológ, ami persze a megszólítotthoz szól.

Fontos része a műnek a családi kapcsolatok bemutatása. Az anya, az apa, a testvérek szerepe. Akár a tragikum elemeivel. „... Édesanya nem hajlik a vigaszra. Ha tudnám, hol találom, kitépném belőle a fájdalmat...” Az apa keményebb személyiség: haragos és fáradt, viszi a vállain terheit. Érezzük sorsában a körülményekkel folytatott küzdelmet. A kegyetlen diktatúra és az emberi gyarlóságok okozta gyötrelmeket. Idillikusnak nem nevezhető, ám a hagyományos értékrendet közvetítő ez a világ. Ebben a világban talán a legszilárdabb pont Anyó, akitől a legtöbbet tanulhat az unoka. A kereszt viselésének gondját is. Tőle származtatható az a későbbi hitvallás is, melynek középpontja az oltalmazó Krisztus. Törvényszerű ugyanakkor az is, hogy a mű főhőse már eszmélődésének idején foglalkozik a távozás gondolatával. Ezekből a gyökerekből nő ki egy felnőttkori felismerés: „...van a hadviselésnek egy olyan módja, amikor az ember nem áll szóba senki mással, csak Istennel. Minél lehetetlenebb...” Közben megismerkedünk a