Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 5. szám - Bakonyi István: „…a hit termi a csodát” (Iancu Laura: Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből)

95

Bakonyi István „...a hit termi a csodát”

Iancu Laura: Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből

Már a kötet címe is a szakralitással érintkezik. Hiszen mind az „olvasmány”, mind a „cselekedet” elvisz bennünket a mise vagy a Biblia világába. Akkor is, ha Iancu Laura új prózakötete másról is szól. És szól a költőről, a prózaíróról, a néprajzosról. A moldvai magyarok követéről. Arról az írástudóról, aki az „elmenni és maradni” kettősségét mélyen átéli, aki úgy is szolgálja őseit, hogy földrajzilag eltávolodott tőlük. Akkor is, ha ez a távolodás lelki sebeket is hozott neki.

Három szintet különböztethetünk meg a történetben. Az első a felnövekvő kislányé, aki persze számos vonásban emlékeztet az író múltjára, de – miként a szépprózában ez gyakori – nem azonos feltétlenül vele. A másik szint a felnőtt nőé, aki esszészerű szövegekben nyilvánul meg, szorosan kapcsolódva a diktatúrában (a 80-as években) lezajlott eseményekhez, életpillanatokhoz. S a harmadik szintben egy képzelt, de nem megszólaló személy áll, akihez szólnak a felnőtt nő szövegei. Ahogy hajdan Mikes Kelemen leveleiben láttuk. Ez a megszólított egyébként lehet az olvasó, de lehet akár az Isten is, hiszen ezek a szövegek a transzcendens szférát is érintik. Ez a hármasság szerves egységet képez, és elvezet bennünket az írói én intim világába, amely világnak valóban az egyik sarokpontja az, hogy a hit teremti a csodát. Itt pedig alapérték a kegyelem, mint műszervező szellemi erő, mint Iancu Laura gondolkodásának, szellemi világának, hitének, világképének alapja. Így jön létre a MŰ, amelyről tanulmányértékű utószavában Jánosi Zoltán ezt írja: „...a szemléleti, nyelvi, gondolati formákból lesz azután a költő, az etnográfus, a prózaíró egyik legáthatóbb, eddigi pályáján egyik legfényesebb könyve ez az alkotás...”

S valóban: nem regény, de az is. Nem önéletírás, de az is. Nem esszé, de az is. Nem néprajz, de az is. S persze a költő sem feledhető, ha végigolvassuk ezt az élményt adó kötetet. A lelki tisztaság és a szakralitás szép dokumentumát. A megszelídített múlt és a megvallott jelenben meglevő Isten-várás óhajtását. A szereplők tulajdonképpen egy összetett személyiség arcát adják meg. A kislány és a felnőtt nő sorsa egymásból következik, egyfajta lelki leltárkészítésnek lehetünk a tanúi. Közben elénk tárul a moldvai magyar falu világa, a maga visszaszorított viszonyaival, a fizikai munka valóságával, a szegénység fölmutatásával, a népi vallásosság jegyeivel. A nagycsalád nehéz sorsával, a kisebbség vesszőfutásával. Az is érdekes, hogy egy megtalált (vagy elképzelt?) napló segítségével elevenedik meg a múlt, s lényegében a jelen is naplószerű. Az előbbiben több a mozgás, a cselekvés, az utóbbiban az elmélkedés. A gyerekek és a felnőttek egymástól eltérő, de mégis összetartozó elemei. A románok és a magyarok egymásmellettisége, vagy