Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
48 Így született meg, a maga korábbi pesszimizmusával szembefordulva a már említett „emelkedő nemzet” kifejezés, s nyilvánvalóan az adott helyzetből kiindulva foglalt állást az újraéledő pártok kapcsán is: „...ezek a feltámadt pártok voltaképpen csak új pártok szervezőhelyei lehetnek, amelyekben mi régiek, már akik politizáltak közöttünk, fokról fokra a forradalomcsináló s abban megtisztult fiataloknak adjuk át a helyet.”7 Ugyanebben, a Pártok és egység címet viselő írásában annak kapcsán, hogy miért kell a magyarságnak a szocializmushoz ragaszkodnia, három okot sorolt fel. Egyrészt azért, mondta, mert „Magyarország az elmúlt évtizedben elég meszsze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állam lett. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolásának a vágyában számba nem venni olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság valóságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt...”. Másrészt: „De ha a helyzet nem is parancsolná, a magyar nép klasszikus művekben testet öltött vágya is azt diktálja, hogy a szocializmus elvéhez ragaszkodjunk.” Harmadszor: „... az sem közömbös, hogy a szocializmus vállalásával vagy elvetésével mit nyerünk s vesztünk a világban”. Itt arra utalt, hogy a semlegességi nyilatkozat megfogalmazásával a magyarság a semlegesek körébe kerül, ebben a körben pedig számos szocialista ország található. Végül a pártoktól egy közös nyilatkozatot követelt, amelyben állást foglalnak a szocializmus néhány nagy elve mellett. Így, ahogy írta, históriai jelentőségű politikai forma jönne létre, „a néhány nagy, közös alapelven álló többpártrendszer, amely az egységes eszmei alapon álló társadalmi rendszerek határozottságát a parlamentális rendszer rugalmasságával egyesítené”.8 Már az eddigiek kapcsán is érdemes visszautalni arra, Németh szocializmusfelfogása a harmincas évek elején, a Tanu indulásának időszakában alakult ki. A Tanu, s egyáltalán Németh kulcskifejezése a minőség volt, a szocializmust, merthogy eredendően szocialista gondolkodónak tartotta magát, a minőséggel kapcsolta össze, ebből eredően használta a minőségszocializmus kifejezést. Takáts József fontos megjegyzése, hogy „Németh László és Veres Péter valamilyen (nem szovjet típusú) szocialista megoldást kerestek, vagy azért – mint Németh László –, mert korszerűbbnek és magasabb rendűnek gondolták a kapitalizmusnál, vagy azért – mint Veres Péter –, mert úgy vélték, az ősi kollektivizmusát életformájában máig megőrzött parasztságot egy másfajta kollektivizmusba kell átvezetni, anélkül hogy a kapitalizmus individualizmusa és polgári kultúra megrontaná és felbomlasztaná ▼ 7 Németh László: Pártok és egység, Új Magyarország, 1956. november 2., ua.: Németh László: Életmű szilánkokban, ih. 193. 8 Uo.: 194–196.
