Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
49 e közösségiséget.”9 Megjegyzendő, hogy a népiek közé csak bizonyos megfontolások alapján sorolható Németh László a magántulajdon ellensége volt, közvetlenül a második világháború után például Harc a jólét ellen címmel írt színművet, a valóban a népből kiemelkedett népi írók pedig a szó szoros értelmében kizsákmányoltak voltak, így ösztönszerűen is szembefordultak a kapitalizmussal, vagy inkább a feudálkapitalizmussal. Ahhoz, hogy Németh a maga szocializmusfelfogásához eljusson, számos irányba tájékozódott, ugyanakkor organikus, önmaga világából kinőtt tételrendszert teremtett meg. Elképzelései között meghatározó jelentőségűek voltak a politikai vonatkozásúak, hogyan is lehetett volna másképpen a huszadik század Magyarországán. Politikai vonatkozásban, s tegyük hozzá, Németh későbbi sorsában is döntő jelentőségű volt, hogy a szocialista gondolatot elszakította annak tizenkilencedik századi gyökereitől, s a Szovjet-Oroszországban megvalósult, ún. keleti, szocialistának nevezett gyakorlattól. Ezerkilencszázharmincnégy februárjában kritikát írt Sztálinnak A leninizmus kérdései című, francia nyelven is megjelent könyvéről, ebben az írásában Lenint „felülértékelve” erős kritikát fogalmazott meg Sztálinnal szemben, mondván: „Lenin szavakat talált a történelem számára, Sztálin a szavakkal akarja összhangzásba hozni a történelmet.”10 Ma természetesen látjuk azt is, hogy Lenin miképpen teremtette meg a sztálinizmus alapjait, de mi ma már az egész rendszeren kívülről nézzük a „keleti szocializmus” történetét, ezért külön is meg kell jegyeznünk, hogy az adott keretek között kell értékelnünk ezt a megállapítást. A Németh által képviselt minőségszocializmus alapjának a teória felfrissülését, megújulását és a valóság elemeivel való összhangba kerülését tartotta. Gazdasági vonatkozásban a tervgazdálkodást a vállalkozói szemlélettel kapcsolta volna össze, ennek jegyében írta: „El lehet képzelni a tervgazdaságot is, mint vállalkozások hűbériségét, ahol magántulajon helyébe a munkabizomány lép; a »birtokos« felelős a közösségnek, a közös terv szolgáltatásokat szab ki rá, de megőrzi a nagy, kollektív kereten belül egyéni függetlenségét; kifelé a rendszer része, de benn a maga udvarán a maga ura.”11 A harmincas évek közepén, a gömbösi (ál)reform időszakban konkrét társadalmi-politikai kérdésekben is állásfoglalásokat tett közzé, programokat fogalmazott meg, miközben távol állt bármely gyakorlatban felmerült dilemma megoldásától, sőt a minőségszocialista gondolat is utópikus gondolatnak tűnik, amelynek a legalapvetőbb feladata az volt, s Németh így gondolta a későbbiekben is, hogy kísértse a gondolkodást, kitörési távlatot jelentsen mind a kapitalista, mind – később, az adott vagy megvalósult▼ 9 Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet, Osiris, 2007, 120. 10 Németh László: Sztálin: Les questions du léninisme, Tanu VII. 1934. február, in: Németh László: Sorskérdések, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, 91. 11 Németh László: Új politika, Tanu, VI. 1933. október, in: Németh László: Sorskérdések, ih. 70.
