Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Kurdy Fehér János: Teljes vitorlázatú világjáró
Egyéni alkotásain túl előszeretettel dolgozik közösen más művészekkel együtt festőként és mixed média művészként, többek között a thai Tawan Wattuya-val. Művészi pályafutásának eredményeit mintegy 80 kiállítás keretében láthat' ta a közönség világszerte Svédországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Luxemburgban, Franciaországban, Németországban, Thaiföldön, Svédországban és Magyarországon. Életében 5 kontinensen 15 határt lépett át illegálisan, és úgy vallja, valójában nem léteznek sem politikai, sem művészeti, sem spirituális hatá~ rok. A mai magyar képzőművészet egyik legkiválóbb képviselője 1^0 óta nagyrészt Budapesten él. A Kiscelli Múzeum alatt, fákkal övezett óbudai utcában áll SI'LA'GI különös hangulatú, földszintes háza, amely tárgyi együttesével egy XIX. századi távoLkele' ti expedíció hajóját reprezentálja, és amelyet tulajdonosa 21. századi, avantgárd kuriózum kabinetté alakított. A kertben tibeti zászlók, a szobákban a Trianoni döntést követően tehervagonokban Magyarországra szállított családi bútorok maradéka, keleti szőnyegek, és egy Szidónia keresztnevű felmenő biedermeier arcképe. Buddhista oltár, remek kalligrafikus képpel. Rengeteg festmény, grafika, fotó, kerámia, nyomat, spirituális tárgyakból kollázsolt szobrok. A padlás a műte' rém: keskeny és ingatag falépcső magasodik a képzeletbeli háromárbócos klipper rakterébe. Benne SLLA'GLművek ezrei. A sok konkrét tárgy ellenére a házból formált óceánjáró, a teljes vitorlázatú klipper egészét a buddhista „függő keletkezés” tanát idéző áttűnések aurája, belátása, sejtése lengi körül. A „belátás” a jelenségek alapvetően üres természetének és az emberi létezés öt aggregátumának (szkandha) megértését jelenti: forma (rúpa), érzés (vedaná), szándékok (szankhára), észlelések (szamdzsnyá) és tudatosság (vidzsnyána). A SLLA'GLhajóházba lépve azt is érezhetjük, hogy törlődik a köznapi tét' és időérzékünk. „Vagy még inkább: rögzült tételekben katalogizálva az időt, amelyeket visszafordíthatóan mozgathat (...) egy irányított ciklus örökös újrakezdését jeleníti meg, amelyben az ember minden pillanatban és kétségtelenül - bármely tételből kiindulva és a visszatérés biztos tudatában - a születés és halál játékát kínálhatja fel magának.”1 Amikor SLLA'GLval a művészetről beszélünk, akkor szó szerint a Mindenről beszélünk. Ezt a „Mindenről beszélést” keretezi a „beszélő ismerethalmaza”, azaz a világ, amit azon maga a beszélő éppen ért. így kénytelenek vagyunk személyesen belépni ebbe a „beszéd'tettbe”, a látásérzeteinktől az érzékszervi kimenetelekhez nem köthető tapasztalatainkkal együttesen. Úgy érezhetjük a SLLA'GLdiszkurzió során, hogy aki ezt a személyes belépést kihagyja, elhanyagolja, vagy „ekfélti”, az SLLA'GI művészetének csak az egyik, ráadásul a kisebbik feléről, pusztán a tárgyi ▼ 1 Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere. Budapest, Gondolat Kiadó, 1987. Fordította: Albert Sándor. 113. 6i
