Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Bíró-Balogh Tamás: Móra Ferenc gályarab létmetaforája (Egy 1903-as verses dedikációról)
Két idegen gályarab, Egy bilincsbe verve, Nyomorultan űzetünk Végtelen vizekre... Azóta eltelt harminc év s én még mindig megvagyok, - ma nyomorultabban, mint harminc évvel ezelőtt. Ránézésre is szembeötlő a közvetlen kapcsolatot a két vers között - ráadásul egyben ez az időben legközelebbi metafora-előfordulás is: 1902. július 15-én írta. Nem érdemes túlmagyarázni, de a megértéséhez szükséges pár adat. Mert a négy sor, kontextusából kiragadva, bulvár értelmezésekre adhat lehetőséget - mint ahogy adott is. Talán érdemes pár sort vesztegetni az ic>o2-es négy sor utóéletére. Móra életében természetesen nem jelent meg, csak halála után ötvenöt évvel lehetett először olvasni. Sokáig maga a hordozója - a Kalmár Ilonához írott levél - sem volt a nyilvánosság számára hozzáférhető, de Móra Ferenc dédunokája, Vészits Andrea látta, és fel is használta Apapa regénye című életrajzi regényében, amelyben keveredik a valós és fiktív, életrajz és irodalom. A négy sort prózában közölte, s melléköltött egy narratívát: „Ferkó még azt is elmesélte, hogy az esküvője másnapján írt egy verset, ami természetesen rég elveszett, de azt sosem fogja elfelejteni, hogyan végződött [...]. Kica hajlamos volt azt gondolni, hogy nem az esküvője környékén, hanem most, harminc év múltán érzi ezt Ferkó.”15 Ez, látható, valóban inkább regényesített mese, s nem forrásközlés: Ferkó - azaz Móra - nem mesélte, hanem leírta a sorokat, Kica - azaz Kalmár Ilona - pedig bizonyosan nem gondolta azt, amit a regényíró fantáziája hozzárendel; egészen pontosan szólva: természetesen egyáltalán nem tudható, mit gondolt Kalmár Ilona a levélbeli történet és a kis versidézet olvastán. Vélhetően mégis inkább elhitte, Mórának ugyanis semmi oka nem volt hazudni neki. Ezután közel negyedszázadon át maradt a könyvbe zárva, majd Nyáry Krisztián 2012. február 3-án reggel 8 óra 1 perckor a Facebookon publikált nyilvános posztjában idézte a négy sort, forrásmegjelölés nélkül, de már irodalomtörténeti faktumként: „[Móra] Már az esküvője másnapján ezt a verset írta jövendő életükről.” A szerelmi történetet felvette a második irodalmi szerelmeskönyvébe is,16 az idézet tőle kezdett el terjedni több-kevesebb intenzitással (2oic)-ben és 2021-ben pl. kiugróan sokan vették át). A négy sornak azonban még mindig nem volt forrása, s mivel egy regényből származtak, a dolgok természete szerint ott akár ▼ 15 Vészits Andrea: Apapa regénye. Bp., 15)89. Szépirodalmi. 25)0-25)1. 16 Nyáry Krisztián: Akkor lehet igazán az asszonyom, ha másé lesz. Móra Ferenc és Kalmár Ilona. In: Uő: így szerettek ők 2. Újabb irodalmi szerelmeskönyv. Bp., 2013. Corvina. 110-112. 57
