Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Bíró-Balogh Tamás: Móra Ferenc gályarab létmetaforája (Egy 1903-as verses dedikációról)

írt Zempléni Árpádnak, újra használta a kifejezést: „Annyi gond, baj szakadt rám ezzel a váratlan napáldozattal, hogy enélkül is gályarabéhoz hasonló életem még hajszoltabb lett.”9

9 Kőhegyi Mihály: Móra Ferenc levelei Zempléni Árpádhoz. Forrás, 1971. márc. 78-79.

10 Móra Ferenc levelezéséből. Sajtó alá rend.: Kőhegyi Mihály, Lengyel András. Kecskemét, 1979. 135.

11 Féja Endre: Móra Ferenc levelei Supka Gézához. Tiszatáj, 1984. febr. 59-63.

12 Móra Ferenc levelesládája, 176.

13 Móra Ferenc levelezéséből, 135.

14 MFM It

60.35/8.

1923-ban is volt egy olyan sűrűsödési pont, amikor többször használta a metaforát. Februárban gyors egymásutánban kétszer is leírta, előbb 15-én Major Simonnak: „Nem én vagyok a hibás, hanem gályarab-életem, a melyben jaj, hány gályát kell egyszerre húznom!”,10

majd 25-én Supka Gézának: „rettentően elkínzott gályarab vagyok, akinek meg kell betegednie, hogy egyet szusszanhasson”.11

Nem sokkal később, május 28-án pedig Győrfíy Istvánnak panaszolta levelében, hogy „az én gályarab-életem mellett még arra se volt időm”.12

Ekkor volt túl első regényének, A festő halálának megjelenésén, amelynek írása külön megterhelő lehetett az összes többi elfoglaltsága mellett. Ennek szemléletes leírását adja a Majornak írott levélben: „Elég az hozzá, hogy csak most, [...] pont éjfélkor jutok hozzá, hogy ezt a pár sort megírjam, miután este 7-kor befejezvén az egész napos hivatali munkát, este 8-tól eddig megírtam a vezércikket a Szegednek, meg a Tonelli lapjának,

meg egy gyerekmesét a Pesti Hírlapnak. Es

látjátok,

ez könnyebb napom volt, mint a többi, mert most már éjfélre készen vagyok.”13

A kimerüléssel járó időszak voltaképpeni oka maga a regény és az írás: Móra igazából írni szeretett volna, de szüksége volt a „hivatali” munkára, és minden mást csak amellett, illetve az után tudott végezni.

A szinte szó szerint legpontosabb egyezést azonban egy korai szöveghely mutatja a verssel - ráadásul maga is egy vers. Móra egy publikálatlan levelében található; a levelet Móra Kalmár Ilonának, kései nagy szerelmének írta 1932. augusztus 7. „vasárnap éjjelén”. A vers megértéséhez mindenképp szükséges a kontextusát is idézni:14

Senki se tudja a világon, csak te fogod megtudni most, hogy én akkor nemcsak azt nem szerettem, a kivel esküvőre mentem szánalomból, hanem nagyon szerettem egy lányt, a ki azóta rég meghalt s Erdélyben van eltemetve. Az ő karjaiból, a számon az ő csókjaival mentem az idegen lányhoz, a kit esküvőre kellett vezetnem s a kiről tudtam, hogy másra fogok gondolni, a mikor megölelem. S az esküvőm másnapján megírtam azt a verset, amelyik úgy végződik:

56